Új világ, a vég után. (9.rész)

Figyeltem a fiúkat, ahogy pakolnak. Reggel nagyon hideg volt, majd meg fagytam, és Namjoon, azt mondta, itt a tél első hidege. Még két három hétig meleg lesz, nappal csak,  aztán rengeteg hó fog esni, amitől, minden fehér lesz, és gyilkos, ugyanis, nagyon hidegek a telek, amit csak a csontik és pár állat bír ki. Remek!
-Keresni kell egy barlangot, vagy egy jó alapotban lévő épületet. - néz szét Namjoon.
-Ó! Én láttam kicsit kintebb pár épületet...
-De olyan helyen kell, ahol be tudjuk terelni a vizet. Lehetőleg meleg vizet. Szóval, olyan barlang vagy vájat kell, amiben belül van víz. - néz rám. Ezzel fojtotta belém a szót.
-Északra a csontik vannak, Délre a vadak, szóval maradt Nyugat, és Kelet. - teszi hozzá Jin.
-Nyugatra Hapci él, egy nagyobb barlang rendszerben. Nem lenne...
-Nem! - vág a szavamba Hoseok, és felcsatolta a maszkot.
-Rendben. - mondom szomorúan. Nem is hagyta, hogy befejezzem.
-Akkor Kelet. Ha más nem, csinálunk egy bunkert annál a meleg víznél ahol tegnap fürödtünk. - pakol el Namjoon.

Így hát, útnak indultunk. Volt két jó barlang, de egyben, benne volt egy óriási medveszerű valami, amitől visitva rohant ki Taehyung. Második valami piócás barlang volt, Yoongi hányva jött ki, harmadikba én mentem be. Hoseok nem engedte, de én akartam. Egyenlőre, semmi furcsa nem volt bent, de bentről, kellemes meleg jött kifelé, és egy láva folyó volt bent. Lassan kisétáltam, és megálltam Hoseok előtt. A 165 centimhez képest, Ő egy hegy. Úgy is magasasodott fölém, jó morcosan.
-Csak egy vékonyabb láva folyam van bent, de semmi vad, meg más nincs bent. - mondom.
-Biztos a kén miatt amit a láva kiad. - fintorog Jimin.
-Akkor ez kilőve. Pedig jó meleg lenne ott. - mondja Namjoon.

Tovább haladtunk, amikor Hoseok megállt, és egy hasadék felé indult, kicsit szélesebb volt mint egy ajtó, így bárki befér rajta. Utána sietek, a többiek meg addig vártak.
-Hová mész? - kérdem halkan tőle.
-Menj vissza! - mordul rám.
-Nem! - duzzogtam.
-Heejoo! - fordul felém.
-Hoseok! - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.
-El ne mozdulj tőlem! - förmed rá, mire rá vigyorogtam.
-Szeretem amikor ilyen engedékeny vagy. - mondom elégedetten. Megforgatja a szemeit, aztán tovább indult.

Fél órát mentünk, amikor megtaláltunk egy másik belső termálvízes tavat, ami gyönyörű kék volt, és meleg, aztán három vájat volt egyik oldalon, négy a másikon, azokat Hoseok ellenőrizte, én a vizet néztem, és egy kisebb lyuk volt fent a mennyezeten. Nagyon szép volt.
-Szerinted ez jó lesz? - néztem rá,ahogy visszatért.
-Nem tudom... ezek többnyire csak kis kuckó féleségek, egy, a középső az messzebb megy. Ott tovább kellene menni, hogy tudjam, mi van arra, de vér szagot éreztem, szóval lehet csontik vannak ott. - segít fel, és kitaszígál.
Namjoon kicsit csalódott volt, de azt mondta, inkább a fagyás, mint a csontik.

Két napig mentünk be az erdőbe, hogy helyet találjunk, az éjjelek pedig egyre hidegebbek, ezért mind együtt aludtunk.
Itt már több épület volt, szóval lehet itt keresünk menedéket.
-Amúgy... sokat változott a Föld a becsapódás után. Sokat olvastam az éghajlatokról, meg ilyesmi... - mondom vacogva.
-A Föld más tengelyre állt, mint látod, az atmoszférájai is mások lettek, közel van a Hold, és a Mars, Nap csak pár hónap erejéig ér el annyira, hogy nyár legyen, és télen túl távol van, ahhoz, hogy a hó, és a tél, ne legyen annyira hideg, így mivel távol van, nagyon hideg van, mint kint az űrben annó, kétszáz éve. - magyarázta Jin. -Voltaképpen mi is kint vagyunk, de két réteg ózon miatt, van oxigén, így maradt élet, és az Üstökös se volt óriási, pont csak annyira, hogy, eltérítse a Földet, meg, amúgy is darabokra szakadt. - teszi hozzá
-Wow! Ez érdekes volt. - néztem rá csillogó szemekkel.
-Ő a mi kis zsenink. Elég sokat tud. - mondja Namjoon és Jin fenekére csap.
-Perverz! - morogja Jin.
-Tegnap amikor kettesben voltunk, nem ezt mondtad! - vigyorgott rá Namjoon.
Szemeim elkerekedtek, Jin pedig elvörösödött. Megint ketten maradtunk Jinnel.
-Nálatok... mindenki mindenkivel? - kérdem halkan.
-Többnyire... de Namjoon csak velem. Pont mint eddig Hoseok Sugával, de amióta vagy, hozzá se ért, így azóta Taehyung... szóval érted. Jimin Jungkookkal, én ugye Joonnal, Te Hoseokkal. De ez természetes, már nem úgy van mint rég, főleg fent. A táborban is voltak ilyen dolgok, szóval nem nagy cucc. - legyint.
-Hogy érted, hogy fent? - kérdem meglepve.
-Te is lenti vagy mint mi. De ezt csak én vettem észre, fiúk úgy tudják fenti vagy, mert barnább a bőröd. A nagy tábor télen lent van, de mi mindig fent maradunk, nem szeretünk lent lenni. Télre pedig mindig menedéket keresünk. - mosolygott rám kedvesen. Zavarba jöttem. Szóval nem én vagyok az egyetlen Lenti?
-Mikor kezdett fent is élet lenni? - kérdem kíváncsian.
-Úgy százhúsz éve? Azóta van újra levegő, és ilyen az ég. Az atmoszféra, újra építi magát. Még kétszáz év, és teljesen ép lesz. - néz fel.
-Mitől van oxigén?
-A fák miatt, és a két réteg szféra megtartja, mert már van olyan erős. - néz rám.
-Wow! Sokkal többet tudsz mint a lenti tudósok. Ott mindenki azt hiszi, hogy a furcsa színű ég, azért ilyen, mert nem tiszta a levegő.
-Pedig a legtisztább, mint régen a kókorszakban, volt. - mosolyog rám.
-Megyünk kaját vadászni. Taehyung itt marad, segít elpakolni, meg tűzet rakni. - mondja NamJoon.
-Igenis főnök! - tiszteleg Taehyung, elnevetem magam, és bólintok. Hoseok mellém lép, és megfogja a derekam, homlokon puszil, majd fogja a maszkot, magára csatolja.
-Vigyáz magadra. - simitok a hajába.
-Meglesz. - kacsint, Namjoon mellé lép, és már mentek is. Ketten maradtunk Taehyunggal.

Új világ, a vég után. (8.rész)

-Hoseok soha, senkinek se engedte, hogy hozzá érjen. - mondja Jin.
-Még nekem se engedte... pedig engem csesszegetett minden este! - mondja Suga.
-Hát... nekem se engedte először, aztán mondtam, hogy még nem értem pasihoz, és utána már engedte. - uh, rendesen éreztem, ahogy az arcom vörös lesz.
-Szüzek szerencséje! - röhögi el magát Taehyung.
Csendben eszegettem a húst, mert gondolom az, és hallgattam a fiúkat, ahogy Hoseokról mesélnek.
Úgy látszik, engem elfogadott, hisz egész nap, jóformán, bennem volt, engedte, hogy hozzá érjek, és még tetszett is neki, hát még nekem! Fejem újra vörös színt vett fel, így lehajtottam a fejem, hogy takarja az arcom.
-Ohohó! Valaki nagyon zavarba jött! - pattog mellém Taehyung, fejét az ölembe rakta. -Kérek! Simit! Amúgy, milyen volt Hoseok? Durva? - kérdi, én pedig a haját kezdtem el simogatni. Többiek meg eszegettek, és beszélgettek.
-Először... de csak picit. Aztán pedig nagyon gyengéd... - mondom zavartan.
-Hát, ez nem rá val, de ennek örülök... - megdörzsölte az orrát. -Tudod, Ő nagyon zárkózott típus, hisz más, mint Te, Te se vagy túl emberi azzal a szép szemeiddel...
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt, vagy milyen most... ha továbbra is ilyen lesz, mint most volt, és csak picit figyel rám, nekem az is elég. És lehet még belé is szeretek. De az még odébb van. - mondom, és ekkor vettem észre, hogy mindenki a hátam mögé néz, ezért oda néztem. -Hoseok...
-Gyere, találtam vizet. - mondja monoton hangon. Gyorsan felállok, és utána sietek.
-Most haragszol azért amit mondtam? - kérdem csendesen.
-Nem...
-Akkor... mi a gond?
Hirtelen torpan meg, én pedig neki megyek, de rögtön kettőt hátra lépek. Szemei, most két csíkba húzódtak, és kicsit morcosan néz rám.
-Az, hogy nincsennek érzéseim... nem tudnék senkit és semmit szeretni... főleg nem egy embert! Az emberek bántottak, vertek, ketrecbe zártak! Minden érzelmet kiöltek belőlem...
Nem tudom miért, de megöleltem. Teljesen lefagyva állt, és nem ért hozzám.
-Engem is bántottak Hoseok... elkerültek, mint egy beteg embert, ujjal mutogattak rám, undorral néztek rám, csak azért mert nem vagyok olyan mint Ők! Mert kicsit sötétebb a bőr színem mint az övék, és a szemeim miatt... tudom mit érzel... utálod a világot, a létezést, pont mint én... én is darabokra vagyok törve. - néztem a szemeibe. -Lehet, hogy nem hasonlítunk, nem vagyok gyors, erős, nincs ilyen szemem mint neked, csak a szín egyezik, de két törött élet, összerakhat egy egészet. Évek óta Te vagy az első, aki jól bánt velem, és természetesen a fiúk is, mert nem kerülnek, és kedvesek...
-Azt akarod mondani, hogy így, lélektelenűl, hidegen is jó vagyok neked? - kérdi megint azon a lágy hangon, szemei újra emberiek lettek.
-Teljesmértékben! - bólintok. -Pont olyan elcsesszett vagyok mint Te. - mosolyogtam rá. Csodálkozva simit végig az arcomon, aztán megcsókolt.
-Olyan szagod van mint nekem, jobb ha tényleg lefürdesz... jobban szeretem a Te illatod. - mondja halkan.
-Mi bajod van a Hoseok illattal? - tolom el, és megszagolom magam. Kellemes, föld, és fű szagom volt, na meg egy kis izzadság a sok mozgás miatt. -Nekem tetszik! - mellkason csapom, amitől a karjaiba kap, és mosolyogva indult el valamerre.
-Vér szagod is van, azt meg nem szeretem, mert akkor túlságosan... megvadulok, és képes vagyok bármit szét szaggatni. - mondja, majd lerak. -Hoztam a táskádból egy nadrágot, és ami rajtad van... bugyi? Igaz? Azt, és egy pólót tőlem, mert láttam, hogy az nincs. - mutat egy kupacra. -Nyugodtan fürödhetsz, én vigyázok rád. - néz rám.
-Köszönöm! - rá mosolyogtam, aztán neki álltam leöltözni, és beugrottam a vízbe. Jó meleg volt, biztos ez is termál víz. Jó alaposan lemostam magam, aztán hirtelen valaki visitva ugrik be a vízbe mellém.
-Azta! Nem semmi formád van! - jött fel a vízben Taehyung .homlokon csapom és kimegyek a partra, felveszem a bugyim és a melltartómat, így már jó.
-Bomba! - kiált fel Jungkook és beugrik Ő is. Nevetve takartam el az arcom, majd láttam, hogy sorban mindenki bejött, kivéve Hoseok. Őt sehol se láttam, majd két kéz simult a hasamra, ebből rögtön tudtam, hogy Ő az.
-Olyan kis cuki mukik vagytok! - gügyögte Yoongi -Kezdek irigy lenni, nekem is kell egy csaj! - nyávog.
-Te meg a csajok... - röhög fel Namjoon.
-Most mit röhögsz? Beverem a fejed! Te paraszt!  - kezdte el csapkodni. Nevetve ráztam meg a fejem.
-Dinkák! - kuncogok fel, fejem hátra hajtom, Hoseok vállára. Ő pedig mégjobban megölel.

Jó két órát bohóckodtak, néha én is beszálltam, Taehyunggal laposra vertük a fiúkat. Mi irtó büszkék voltunk, ők meg morcosak. Arról nem én tehetek, hogy hülyék! Hoseok meg csak figyelt minket. És mintha boldogság csillant volna meg a szemeiben, ami nagyon tetszett.
Frissen, szárazan, neki álltunk húst sütni, aztán enni, csak kicsit gusztustalan volt, hogy Hoseok nyersen ette a húst, de hát Ő tudja. Majd a fiúk elmentek aludni, mert sötét volt már, és fáradtak is voltak a sok nevetés, meg birkózások miatt. Én még elpakoltam a tálkákat, eloltottam a tűzet, s mentem megkeresni Hoseokot. Egyik fa alatt ült, valami kést élezet. Meg még pár volt mellette.
-Végeztünk. Én szerintem felmegyek és alszok. Te jössz? - guggulok elé.
-Nem szoktam aludni. - néz rám.
-Valóban? - kérdem meglepve.
-Elég ha eszek, azonnal lesz energia bennem, és így felesleges aludnom. - lerakja a kést.
-De azért feljössz hozzám? - billentem oldalra a fejem. -Csak úgy, mellém feküdni? - mosolyogtam rá. Úgy vettem észre, nagyon szereti a mosolyomat, pont mint Hapci, ezért, többször mosolygok rá.
-Meglehet... fentről jól hallani mindent. - néz a szemeimbe.
-Rendben. - álltam fel, majd hozzá lépve, puszit adok a fejére, és pár lépés után már a lecek előtt voltam. Fent pedig kényelmesen elhelyezkedtem, betakartam magam, és már aludtam is. Szörnyen fáradt voltam.

Új világ, a vég után. (7.rész)

Már sötét volt, én még mindig ott ültem abban a rozoga ülésben, és a tüzet néztem. Fiúk körbe vezettek, innen nem messze van egy régi... öhm... garázs épület? Asszem azt mondták, szóval ők ott alusznak, meg laknak, Hoseok pedig itt kint, hogyha jön egy csonti, Ő elrendezi, így a fiúk biztonságban lesznek, na nem mintha nem tudnák megvédeni magukat.

Azon agyaltam, hogy ha visszajön, akkor... akkor tényleg... jó, ebbe még belegondolni is pirító! Jó, igaz, 22 éves vagyok, de akkor is. Nem egy vadállatot akarok magamban először, hanem a férjem! Mert normális családot akarok. Nem egy olyan izét, akinek csak a szex miatt kellek. Ez nem igazságos!
Felsóhajtottam, aztán a táskámból kikotortam a takarómat, bebugyoláltam magam, elhelyezkedtem az ülésen, és elaludtam.

Szemeim majd kiégette a fény, ahogy pont rám világított, ezért fejemre húztam a takarómat, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Kilesek a takaró alól, és mindenhol fa fal volt, meg egy nagy ablak, amin besütött a nap. Felnyögtem, és lassan felültem, aztán majdnem szívroham vitt el, mert az egyik sarokban ott ült Hoseok.
-Megijedtem... - fogom a mellkasom, és visszafekszem. Nem volt jó ötlet, mert Ő azonnal rám mászott. -Ne... - néztem rá ijedten, aztán eszembe jutott Suga tanacsa, így inkább próbáltam gyengéd lenni vele. -Én... tudom, hogy azt mondtad a tiéd vagyok, de még nem vagyok felkészülve rá... ugye megértesz? - mondom halkan.
-Meg, de nem nagyon érdekel! - mondja. Egy kézzel lecsatolja a maszkot magáról, majd durván leszedi rólam a takarómat, meg a nadrágot, és a pulcsim, hiába ellenkezek, nem hagy békén. Szemeim könnyesek lesznek, fejem oldalra fordítva, szemeim szorosan összezárom. Ha ellenkezek, akkor durva lesz, és az már nemierőszak, aztán pedig nem akarom!
Behajlítja az egyik lábam, végig simit a combomon, aztán a belső felét óvatosan végig csókolja, fel egész a csípő csontomig, majd vissza a térdemhez, és annyira jól esik, hogy fel kell sóhajtanom. Újra befelé csókol végig, majd bugyin keresztül végig nyalt rajtam. Felnyögtem, és beharaptam az alsó ajkam. Hasam aljától, végig nyalja a felső testem, meg ajkaival simogat, ahogy felér a nyakamhoz, ágyékát nekem feszíti, amitől hátam kicsit ívbe feszül, így könnyen nyúlt hátra, kapcsolta ki a melltartóm, majd vette le rólam az anyagot.
-De gyönyörűek... - simit végig a jobb mellemen, keze kicsit érdes volt. -És az illatod is finom... szívesen felfalnálak, de inkább nem... egyben hasznosabb vagy... - dünnyögte a nyakamba. Hát, ez kicsit morbid volt. 
Csípője, lassan mozogni kezdet, ezzel ingerelt engem, amitől sóhajtoznom kellett, néha néha felnyögnöm, aztán remegés sepert végig rajtam, majd forróság öntött el teljesen. Hangosan zihálva, felnyögve ernyedt el a testem. -Ügyes kislány... - távolodott el tőlem, aztán hallottam, hogy leöltözik, ezért fel kellett néznem, és a legszebb látvány fogadott.
Kidolgozott teste van, néhol hegek helyezkednek el rajta, ahogy mozdult, a bőre, akár egy bársony, úgy feszült rá. Lábaim közzé térdelt, levette rólam a bugyim, én pedig felültem.
-Szabad? - emeltem meg a kezem. Szemei összeszükültek.
-Hozzám akarsz érni? - kérdi érdes hangon, én pedig csak bólintok. -Miért? - hajol elém.
-Én még nem... nem értem férfihez. - motyogom. Megfogja a csuklóm, és a hasához nyomja.
-Tessék... a tiéd vagyok. - mondja szokatlan lágy hangon.
Elpirulva, beharaptam az alsó ajkam, és mutató ujjammal, végig rajzoltam a kockáit, majd odahajolva, egy puszit adok az egyik hegre, amitől megremegett, ujjait a hajamba fűzte, megemelte a fejem, ő pedig lehajolt, kezem lecsúszott a merev tagjára, ami kemény volt és meleg, szintén bársony puha bőr fedte, és ettől nagyon zavarba jöttem, így inkább két oldalt megfogom az arcát, aztán megcsókolt.
Oh, Te jóságos ég! Annyira finom, és puha volt az ajka, és a nyelve, hogy észre se vettem, már feküdtem, ő rajtam, pedig bennem mozgott. Hirtelen történt minden, így már csak élvezni tudtam.
A franc gondolta, hogy ez ilyen jó...

-Változik a szemed? - néztem a szemeit. Már jó pár meneten túl voltunk, mert azt mondta, nem tud betelni velem. Csak a pózok miatt kicsit elfáradtam. Ami elég sok volt. Nagyon hajlékony egy fiú. -Most olyan mint az enyém. Nincs macska beütése. - mondom. Állam a mellkasán pihent. Ő pedig a hajam piszkálta.
-Hangulat függő... most elégedett vagyok. - nézte az arcom.
-Ezt megjegyzem. - kuncogok. Rám mosolyog, én pedig vissza. -Nem gondoltam volna, hogy pár perc ismerkedés után, lestopolsz, aztán meg itt végzem. - mondom elgondolkodva. -Sőt! Azt se gondoltam, hogy valaha,  valaki nőként néz rám. - mondom szomorúan.
-Miért? - megfogja az állam, megemeli és ajkaival az én ajkaimhoz ér.
-Mert otthon, mindenki került. De szó szerint... - motyogom az ajkaira, ő pedig megcsókolt.
Ezt nem lehet megunni!
Viszont, eszembe jutott, hogy otthon, amikor egy folyosón mentem, oldalra álltak, meg elhúzódtak tőlem, mint aki ragályos beteg.
-Folytasd... - mormolja a nyakamra ahogy elszakad az ajkaimtól. -Ha szeretnéd!
-Hé! Már nagyon elfáradtam... - nyögtem fel. Felsóhajtott. -És éhes vagyok, meg mosdanom is kell! - motyogom.
-Akkor gyere. - még párszor végig csókolta a melleim, meg a mellkasom, aztán felállt felvette a nadrágot, meg a pólót, cipő, közben én is felöltöztem, hajam kicsit összefontam, majd követtem Hoseokot. Két nagy fa közt, egy lombházban voltunk, és nagyon szép látvány volt. Oldalt az egyik fán, lecek voltak, lépcsőnek. Azon másztunk le.
-Huhu! Megjött az ifjú pár! Hogy telt a naszéjszaka? - kérdi Suga.
-Kuss Yoongi! - szól rá Hoseok. Kuncogok egyet.
-Hány menetet nyomtatok le? - néz ránk Jungkook. Kézzel mutattam meg neki. -Hét? Hét menet? Azta kurva! - hülledezik. Pirulva ültem Hoseok mellé a földre, mire Ő az ölébe húzott, arcát a hajamba furta, és megölelte a derekam.
-Oké! Tudom, hogy tudat hasadékos...
-Hasadásos Te hülye! - szól be neki Kook.
-Akkor az, na! Elfelejtettem mit akartam mondani! - nyüszít fel Taehyung.
-Hoseok engedi, hogy hozzá érj? - kérdi Jin. Pirulva bólintok.
-Ezek szerint igen. - mondom kicsit félve, mire Hoseok, végig simit a derekamon.
-Tessék. Egyél. - nyújt nekem egy tányért, amin étel volt.
-Köszönöm. - vettem el, és enni kezdtem. -Te kérsz? - kérdem Hoseoktól, Ő pedig felemeli a fejét, én pedig a szájába adok egy falatot.
-Hát ez beszarás! - kurjant fel Suga.
-Megyek keresek egy helyet, ahol le tudsz fürdeni. - morogja Hoseok, aztán feláll, talpra rak, megcsókol, és elmegy. Értetlenül néztem utána, hogy most miért hagyott itt.

Új világ, a vég után. (6.rész)

Arra keltem, hogy a hajam piszkálja valami. Álmosan nyitottam ki a szemeim, és lassan pislogva néztem szét. Hapci volt a ludas! Ő piszkálta a hajam.
-Szereted a hajam? - kérdem rekedt hangon, ő pedig bólint, majd odahajol, és szaglászni kezd. Oldalra fordulva fejem a mellkasához nyomom, így éreztem a furcsán dobogó szívét.
Érdekes páros vagyunk mi ketten. Én az ember, ő a csonti.

Hosszú hideg ujjai, a nyakam kezdték el cirógatni, amitől kirázott a hideg.
-Mit csinálsz? - kérdem meglepve, majd elhúzódtam tőle. Gyíkszerű szemei zavartan pislogtak rám, majd a hátamra fektetett, kicipzározta a pulcsim, és szét tárta azt. -Ne! - tiltakozni akartam, de kezét a hasamra rakta. Ettől elhallgattam. Nem tudom mit akar tőlem, de inkább befogom.
-Te... lenni... ember! - ujjai felcsusztak a hasamon, két mellem közt, és végig simit a jobb mellemen. -Menni emberekhez. - néz rám.
-Nem! Nem akarok emberekhez menni! - mondom kétségbe esve.
-Menni! - bólint. Oldalamon végig simit, majd visszahúzta a pulcsim, és megfogta a táskám. -Jobb lenni neked. - mondja.
-De én nem akarok menni! - ültem fel. Szemeim könnybe lábadtak.
-Csak kicsit... aztán jönni hozzám vissza.
-Akkor sem! Hapci! Ne kérd ezt tőlem.

Végül a karjaiban vitt ki az erdőbe, bárhogy tiltakoztam.
-Nézd már! Dilis csaj! - kurjant valaki, amikor Hapci elment, én pedig egy fa tövében ültem. Felnéztem, és egy aranyos fiú nézet rám. -Szia. Taehyung vagyok. És Te? - guggolt elém.
-Heejoo. - szipogok.
-Hát veled meg mi történt, hogy sírsz? - kérdi kedvesen.
-Hapci...
-Egészségedre.
-Nem úgy... az a Csonti. Hapci a neve mert amikor megtalált, pofán tüszentet, azóta Hapci a neve, és most kihozott ide, mert... lényegtelen! - szipogok egyet.
-Jaaaa! Szóval az a Hibrid kirakott? Szar ügy. Na gyere, keressük meg a többieket. Namjoon már irtó kíváncsi rád. - segít fel.
-Hogy hogy Hibrid? - kérdem, és megtöröltem az arcom.
-Úgy, hogy pár éve a csontoskák elraboltak bosszúból pár nőt a táborunkból. Feldarabolták, meg ki aggatták őket a tábor körül, de egy fiatal lányt meg hogy a faszba, de megerőszakoltak. Ennek öt éve... ja és így lett a Te Hapcid vagy kid. Furcsa egyed. Nem húst eszik, fürdik, jó párszor láttuk a folyóban... aztán a kis köcsög még olvasni is tud. Lenyúlta Jin könyveit. - hadarja. Hát, asszem nincs ki a négy kereke.
-Akkor innen értett meg? És beszélt velem? Mert Hibrid? - tettem fel a kérdéseket.
-Tud beszélni? Hát beszarok! Komolyan. Nálunk is csak Namjoon beszéli a csontoskák nyelvét, amúgy nagyon nehéz... na mindegy. Nézd. Ott a kis tábor. Nézd el nekik, ha kicsit perverzek, rég voltak nővel, Te meg elég bögyös vagy! - tapizta le a melleim. Rá meredtem, Ő pedig nevetve ment előre. Ez hülye!
Félve mentem utána, amikor az egyik felállt, kicsit meghült bennem a vér. Gondolom Ő Namjoon. Mert egy vörös karszalag volt a bal karján.
-Csonti csaj. Azt hittem nem élsz... - végig mért, mint aki a perceken leteper, én meg azt terveztem fejben, hogy merre rohanjak. -De kellemeset csalódtam. Szép csaj vagy kár lenne érted. Na gyere ide. Nem harapunk... csak Hoseok. Azért van rajta szájkosár. - vigyorog rám, mire a másik aki pont mellette ült egy rozoga ülésen, seggbe rúgta. Érdeklődve néztem a maszkos fiúra. A maszk tele volt szegecsekkel... vagy azok tűskék? És amikor rám nézet, sárga, macska szemei voltak, még ilyen csík pupillája is volt. Fejét oldalra billentve állt fel, és kecses léptekkel jött felém, lábaim meg mintha betonban lennének, ott álltam, mint egy szobor. Vékony volt a teste, mégis mozgékony, rugalmas, és teljesen el varázsolt.
-Hoseok! Hagyd a lányt...
-Nem bántom... - mondta furcsa hangon, de szerintem a maszk is torzította a hangját. Szemei gyönyörűek, voltak, és ahogy elém állt, végig nézet rajtam, elhúzta a pulcsim egyik oldalát, így ki látszott a bal vállam, vörös fejjel fordítottam a másik irányba a fejem, aztán hallottam egy kattanást, ezért vissza néztem. Levette a maszkot! Arca bal részén egy apró, hosszú fehér heg, egy kisebb a jobb oldali ajka végétől ,de az kicsi volt, és jó pár az álla alatt. De amúgy nagyon szép arcú fiú. Hegek is csam nagyon közelről láthatóak.
Nyakamhoz hajolt, és megszagolt, ezért újra oldalra kellett néznem, majd egyik ujjával végig simitott a fülemtől a vállamig, majd lassan körbe járt, közben vissza rakta a maszkot. Hátamnál megállt, hozzám simult, és valami kemény feszült a fenekemhez, megfogta a fejem, megemelte azt, így pont láttam a fiúkat, ahogy vigyorogva néztek minket. Ahogy az arcát hozzá nyomta az én arcomhoz, pár tűske megszúrt, de az kevésbé volt zavaró, mint ami hátul feszült nekem. -Ő az enyém, és ha bárki előttem veszi el tőle a szűzességét, kitépem a szívét! - mormolja, aztán hirtelen eltűnt. Hátra néztem, de sehol se volt. Az egyik fiú huhogni kezdet, és elnevette magát, én pedig elvörösödtem. Honnan tudja? És hogy tűnt el ilyen gyorsan?
-Végre! Nem engem fog minden este megbaszni! - pattog elém az egyik. -Suga vagyok! - karolja át a vállam, és odavezet hozzájuk.
-Heejoo... - nyögtem ki nagy nehezen.
-Szép név. Honnan jöttél? - kérdi egy másik. -Jungkook vagyok, Taet már ismered, Jin, Jimin... - mutatta be a maradék két fiút. Biccentek. Leraktam a táskám, majd leültem Hoseok helyére.
-Amúgy... Ő mi? - mutatok abba az irányba amerre Hoseok eltűnt.
-Fasz tudja. De nem ember. Rohadt gyors, erős, szemeit láttad, és elég harapós, ezért van rajta maszk... mert hát mi is szarunk ám tőle. De amúgy fogalmunk nincs mi Ő. Lehet valami Hibrid. Hat éve van velünk, nagyon sokat segít, mert remek a szaglása is. - mondja Namjoon.
-Értem. - megigazítottam a pulcsim. -Hogy értette azt amit mondott? - kérdem pirulva.
-Úgy szépség, hogy mától az övé vagy. - ült mellém Taehyung, fejét az ölembe rakta, mire felnéztem, Suga pedig mutatta, hogy simogassam meg a fejét. Tétován raktam a kezem a fejére, és kezdtem el piszkálni a haját. -Ah... ez rohadt jó... - nyöszörögte.
-Hogy, hogy az övé vagyok? Csak így kijelentette, és kész? Mi... mire kellek én neki? - kérdem zavartan.
-Hát csöpség, készülj fel, hogy jól meg leszel pakolva! - vigyorog Suga. -Adok egy tanácsot, ne ellenkez, mert akkor tuti szét szed! Én már ismerem. Elég... hmm... vad. Főleg ha szex a téma!
Nagyot nyelve néztem inkább Taehyungra, aki bealudt, de én tovább piszkáltam a haját. Megnyugtató volt, pedig ilyet nem nagyon csináltam ezelőtt.

Új világ, a vég után. (5.rész)

-Mitől voltam három hónapig kómában? - lépkedek mellette. Az erdőben vagyunk, jöttünk vadászni. Gyümölcsöt, mert húst se Ő se én nem eszünk.
Egy kupac fűre mutat. -Szóval azok a füvek, amik ott voltak mellettem, azok gyógy füvek? - kérdem. Bólint. -Magadtól tudod melyik jó és melyik rossz? Vagy valaki tanította? - fejére mutat. -Magadtól? Wow! Fantasztikus! Kész zseni vagy. Okos, még néha beszélsz is, már-már olyan vagy mint egy ember. Sőt! Talán okosabb. - mondom vidáman. Megáll, és rám néz, majd szájához rakja a kezét, bólintással jelzem, hogy értem, aztán előre mutat, én pedig újra bólintok, Ő pedig azt mutatja, hogy hason megyünk tovább. Én pedig követem, egy hasadék széléig, ahol lent pár ember volt. Három közülük, azok voltak akik ott voltak három hónapja az erdőben. Pár csontit dobáltak le a mélybe. Hapcira néztem, de nem mintha zavarta volna. Hát engem se zavarna, főleg ha még ki is taszítottak. És mivel Hapci sokkal másabb, ebben biztos vagyok.
-Szerintetek mi lett azzal a csajjal? - kérdi az egyik. -Három hónapja semmi...
-Az a Csonti biztos már rég felzabálta. - mondja a másik.
-Vagy megdugta! - röhög fel a harmadik. Vörös fejjel húztam be a fejem, Hapci pedig megfogta a kezem.
-Szerinted van nekik mivel? Eh! Fúj!
-Menjünk. Hoseok már biztos talált kaját. - indultak el. Én és Hapci pedig másik irányba mentünk.

-Gondolom... ha ilyen hatással vagyok rád, akkor hím lehetsz... igaz? - kérdem tőle, egy tasakot tartva, amíg Ő egy fáról szedegeti le a termést. Karjai megállnak a levegőben, aztán rám néz, majd teljesen hozzám fordul, és megint gondolkodva néz végig rajtam.
-Igaz...
Zavarba jöttem. Ne már! Csak nekem lehet ilyen szerencsém! Életem első pasija, egy Csonti! Jézusom! Ez nagyon beteg. Tény, hogy nagyon megszerettem, de nem tudom elképzelni, hogy én és ő... Meg, hogy? Amúgyis még szűz vagyok!
-Hapci... ugye tudod... hogy én nagyon szeretlek, de én ember vagyok... Te pedig Csonti...
-Csonti nem emberi... Hapci nem emberi... - bólint. Kicsit csalódottan fordult vissza a fához.
-Tényleg nagyon okos vagy! - hümmögtem. -Juj! Azt ved le nekem! - hadonásztam az egyik után, de nem érte el, tasit a nyakamba rakta, így engem emelt fel, és vettem le. -Jaj de szép! Biztos finom is. - álltam talpra. Felnéztem Hapcira, és megöleltem a derekát egy pillanatra. -Kell még valami? - kérdem és felnéztem rá. Nemet int a fejével. -Akkor kapj el! - nevetem el magam és hasát megbökve futni kezdtem vissza a barlangja felé. Újra röfögös hangot adott ki aztán utánam iramodott. -Lassú vagy! - nevetek fel, és felszaladok a dombra, majd le, át a tisztáson, mire ott elém vág és elkap. -Wáh! - nevetem el magam és megöleltem. -Tévedtem! Hagytál futni. - kuncogok. -Ah. Éhes vagyok. - fintorgok. -És álmos. Menjünk vissza. - engedem el, Ő pedig készséggel indult vissza.

Ettem, tűz volt előttem, amitől jó meleg volt, be voltam takarva, és kényelmesen feküdtem. Hapci meg nem tudom hol volt, valamelyik barlangban motoszkált, mert hallottam, hogy néha felmordult.
-Hapci? Miért vagy egyedül? - kérdem, mire a tűz másik oldalán jelenik meg. -Kidobtak? - Bólint. -Miért? Azért mert más vagy, és okos? - újra bólint. -Engem se szerettek... csak mert más a szemem színe és a bőr színem. - hajtom le a fejem. Fintorgok. -Bántottak. - motyogom. Picit se hiányzik a lenti világ. Akármilyen zord is itt fent, akkor is jobb. Itt van aki mellettem van, és a maga módján szeret, ott lent pedig szinte kikerült mindenki. Főleg anya halála után. Épp, hogy élelmet kaptam, azt is pénzért. Ha pénzem nem lett volna, akkor tuti éhen haltam volna.
Hapci mellém ült, és valamit kevergetett, aztán nekem adta. Nagyon finom illata volt, így azonnal meg is kóstoltam. A szedet gyümölcsöket összetörte nekem! Fantasztikus íze volt. Öröm volt enni. Aztán meg úgy bealudtam, mint a medve aki téli álmát alussza. Vagy attól, hogy sokat jártunk, vagy mert a gyümölcsök ilyen hatással voltak rám. Ki tudja.

Új világ, a vég után. (4.rész)

Rám támadtak! Cibáltak, martak, hajam tépték, szagoltak, én pedig kiabálva hadonásztam, Hapci -elneveztem így- pedig hiába próbált elhúzni onnan, nem hagyták. Aztán hirtelen az egyiknek egy kés állt a fejébe, három fekete ruhás valaki állt két fa közt, maszkban, a lények szisszegve hátráltak tőlem kicsit, de az egyik a hajamnál fogva tarott a földön. Hapci oldalt állt, engem nézett, és látszott rajta, hogy Ő kicsit más mint ezek akik engem megtámadtak. Talán kitaszított lehet mint én?

Az egyik férfi beszélni kezdet, majd aki a hajam fogta hátra rántotta a fejem, amitől felnyögtem, mire egy másik kapott egy újabb kést. Végül szisszegve elengedte a hajam, és hátra lépett, én pedig elmásztam onnan, ekkor robbant ki a harc, a három férfi, és a szörnyek közt, a másik kettő mellé még négy kidőlt, és amikor egy kés repült Hapci felé, nem gondolkodtam!

-Ne! - ordítok fel, aztán már pattantam is fel és álltam elé, a kés pedig pont a hátamba állt. Hapci nyüszítve tartott meg, aztán kivette
a kést, és a karjaiba vett. Ekkor láttam, hogy mindenki minket néz. Hapci letérdelt velem a földre, és levette rólam a pólót, majd szét tépve azt, a mellkasához fogva a sebemre nyomta az anyagot. Fájdalmasan felnyögtem, de a nyakába kapaszkodtam.
-Mi a fasz? - hallottam egy érdes hangot. -Ez most komolyan leápolja a csajt? - kérdi felháborodva. Hallottam a szisszegéseket is, meg az ideges csattogást.
-Nem az a fura Mon, hanem az, hogy a késem elé ugrott az a hülye liba! - hallottam egy másik hangot, aztán Hapci morogva nézet rájuk, bekötött, és újra felállt, lassan hatrálni kezdet, majd egy nagy ugrással már egy fán voltunk. Én pedig elájultam.

Azt hittem, hogy amikor felkelek, iszonyatosan fog fájni minden részem, de meglepően nem. Csak fáztam. De nagyon. Lassan ültem fel, és néztem hátra, de nem volt sebem. Aztán szét néztem, és egy rakás lábas volt körülöttem, meg véres víz, és rengeteg fű.
Karjaim fázósan simogattam végig, aztán felálltam, de megszédültem.
-Hapci? - szólalok meg. Megjelenik egy résnél, fejét oldalra hajtva néz végig rajtam, én pedig elindultam hozzá. -Nagyon fázom. - nyüszögtem, mire fel állt, és egy kő rakáshoz ment, pakolt bele fát, majd valamivel meg is gyújtotta, majd oldalra állt, és rám nézett, én pedig azonnal odakuporodok a tűzhöz. Felsóhajtva helyezkedek el, mire hideg ujjak értek hozzám, pontosabban a hátamhoz, és óvatosan bekente valamivel. Hátra néztem. Nagy gondoskodással figyelt a hátamra, és éreztem, hogy van ott valami varros rész, mint egy seb után. -Meddig voltam eszméletlen? - kérdem az arcát nézve. Megemelte a kezét, hártyás részek voltak az ujjai közt, és három ujját feltarotta. -Három nap? - kérdem. Megrázta a fejét és rám néz. Felvonom a szemöldököm, úgy néztem rá. -Három hét? - kérdem, de újra nemet int. -Hónap? - utolsó próbálkozás, mire bólint. Ledöbbenve meredtem rá. Három hónapot vigyázott rám? És ápolt? Tüzet nézve, gondolkadtam el. -Kellenek a cuccaim Hapci! - szólalok meg, mire egy sarokra mutat, ahol ott volt a cuccom. -Elhoztad? De hogy? - álltam fel és odamegyek, kikotortam egy pulcsit, amit magamra is vettem és visszakuporodok a tűzhöz. Hapci mellém ült, és valamit elém tartott, majd a szájára mutat. Gondolom, hogy egyek, vagy igyak, attól függ mi van benne. Elveszem a tálkát, ami meleg volt, és folyadék volt benne. Irtó keserű íze volt, de legyürtem. -Ilyeneket ittattál velem amíg eszméletlen voltam? - néztem rá fintorogva, bólint. Elvette az üres tárgyat, én pedig hozzá fordulva néztem amit csinál. -És, hogyan? - kérdem kíváncsian. Rám néz, aztán a szájára mutat, majd az enyémre. -Yaaa! - vörös arccal fogtam meg az ajkaim. Hülye röfögös hangot adott ki, ami miatt, bosszúból rá csaptam a karjára. -Ez nem vicces! - motyogom. -Amúgy érted amit beszélek, hogy-hogy? Beszélni is tudsz? - kérdem. Megrázta a fejét.
-Pici... - néz rám.
-Szóval csak picit! Nekem ez is elég. Szabad kérdezni, hogy... Te mi vagy?
-Csonti...
-Csonti? És miért?
Elgondolkodva néz a tűzre, aztán rám. Vállat von.
-Szóval nem tudod... értem. - sóhajtok fel. -Valahol meg tudom mosni magam? - kérdem. Bólint. Nagyon okos, az már tény. És a fogai se olyanok mint azoknak a másikoknak, meg a bőre színe se. Nekik fehér, Hapci pedig inkább szürke. Karjaiba vesz, elveszi a táskám, és elindult valahová be, majd egy gyönyörű belső tó tárult a szemeim elé, azur színe volt, és kicsit gőzölgött is, biztos termál víz, ami nekünk is volt. Boldogan pattantam ki a karjaiból és gyorsan leöltözve beugrottam a vízbe. Nagyon jó meleg volt, de amikor feljöttem Hapci már nem volt sehol. Gondolom magamra hagyott. Lemostam magamról a koszt, a vért, aztán tisztán kiültem a szélre, és kicsit megszáradtam. De észre vettem, hogy Hapci kukkol. Kuncogva vettem fel fehérneműt, majd egy másik nadrágot, és vissza vettem a pulcsit. És visszamentem a tűzhöz.

Szerintem bealudtam , a kellemes meleg miatt, mert amikor felkeltem, be voltam takarva, Hapci pedig a hátamhoz feküdve, derekam fogva aludt. Óvatosan fordultam meg, és kuporodtam hozzá, magzat pózban, Ő pedig szinte azonnal hozzám idomult. Már két karral ölelt, és magához ölelt, csak túl hideg volt, ezért nyakig betakartam magam, aludtam tovább.

Új világ, a vég után. (3.rész)

Elég jót aludtam, kellemes volt az éjjel a levegő, és ez jó volt, csak itt valamiért már voltak furcsa hangok, ami zavart. És mintha valami járt is volna a kocsi körül, de túl álmos voltam, hogy még meg is mozduljak, így gondolom elment. De tényleg jól aludtam.

Óvatosan kilestem az ablakon, aztán kinyitottam az ajtót, magamhoz vettem egy kést, meg egy kisebb táskát, a többi cuccom itt hagyom, mert itt biztonságban lesz és nem hátrál.

Furcsa lábnyomok voltak a kocsi körül, amitől kicsit berezeltem, de muszáj ennem valamit, mert éhes vagyok, így elindultam.

Már egy órája bolyongtam, találtam megint olyan bogyót ami nagyon hasonlít a könyvekben lévő eprekre, meg pár fán lévő makkot, bár nem biztos, hogy ez a neve, de hát jobbat nem tudtam kitalálni.

Furcsa kattogó hangot hallottam egy részről, meg valami beszéd félét, ezért hason kuszva, egy bokorhoz másztam, nagyon picire húztam magam, amitől teljesen eltakart a bokor, minden oldalról, majd kilestem. Lesokkolt a látvány! Valami furcsa lények álltak egy szarvas fölött, amiről a húst tépték lefelé. Vékony meztelen testük volt, vékony hártya szerű bőrrel, foguk olyan volt mint egy kutyának, szemük nagy, és fekete, de úgy pislogtak mint mint egy hüllő. Nagyon megijedtem! Főleg, hogy egy kiegyenesedet, és a két lyukkal az arcán, ami kb az orra lehet szaglászni kezdet. Annyira bepánikoltam, hogy lefagytam, és amikor hozzá vágott egy másikhoz egy követ majd valami furcsa nyelven vitatkozni kezdtek, de elkezdtek szét nézni. Óvatosan elengedtem a két ágat, aztán négy nagyobb szem epret kivettem a tasakból, és összenyomtam, fejem fölé emeltem, mert pont ide indultak, és levegőt visszafogva imádkoztam az életem után.

Azt hittem bepisilek a félelemtől amikor pont a bokrot kezdték el szaglászni! Szemeim rájuk tapadt, hogy lássam mit csinálnak, de gondolom megérezték az eper szagát, és eltorzult arccal és tüszentgetve belerugtak a földbe, ezzel kicsit beporolva engem, majd visszamentek a tetemhez. Egy órát ültem ott, amíg Ők elcipelték a húst meg a csontokat, otthagyták a fejét meg a belső szerveket, ahogy láttam. Még kicsit vártam, hogy nem jön e vissza valamelyik, aztán mentem megnézni amit csináltak. A szarvasnak négy szeme volt, és gyönyörű aggancsa, szemeim könnybe lábadtak, hátrálva hagytam ott.

Mik voltak ezek? Ilyenek lettek a fenti emberek? Ennyire hatással lett rájuk az új éghajlat, meg minden? Vagy ezek már új fajok?
Rengeteg kérdés forgott a fejemben, és most az egyszer megbántam, hogy feljöttem. És, hogy átjöttem erre az oldalra! Én ostoba!

Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy valaki előttem áll, így neki mentem, amitől seggre ültem, és ijedten néztem fel. Aztán sikoltottam. Egy ilyen lény állt előttem! Sikolyom betöltötte az egész erdőt, a lény fejét oldalra billentve nézet végig rajtam, majd leguggolt elém, megfogta az egyik tincsem, és tanulmányizni kezdet, majd az egész testem.

Hideg keze megfogta az állam, és megemelte a fejem, hozzám hajolt, majd megszagolt és nagyot tüszentet pont rám. Hangosan felnevettem, és elkezdtem az arcom letörölni, amitől meglepve pislogni kezdet rám. Lehet, hogy félelmetes szörny, de okos.
-Ilyenkor azt mondják egészségedre! - mosolyogtam rá. Megbabonázva nézte az ajkaim, és mint aki transzba esett, a hangom miatt. -Gondolom furcsa illatom van, ha így reagáltál. Segítesz? - nyújtom a kezem neki, mert felállt amikor rám taknyolt. Fejét felkapva morogni kezdet, én pedig megfordulva egész a lábaihoz kusztam. Biztos van vagy két méter! Vagy 10-12 ilyen lény jelent meg és vicsorogva néztek engem. Oké, most szartam be!