Új világ, a vég után. (8.rész)

-Hoseok soha, senkinek se engedte, hogy hozzá érjen. - mondja Jin.
-Még nekem se engedte... pedig engem csesszegetett minden este! - mondja Suga.
-Hát... nekem se engedte először, aztán mondtam, hogy még nem értem pasihoz, és utána már engedte. - uh, rendesen éreztem, ahogy az arcom vörös lesz.
-Szüzek szerencséje! - röhögi el magát Taehyung.
Csendben eszegettem a húst, mert gondolom az, és hallgattam a fiúkat, ahogy Hoseokról mesélnek.
Úgy látszik, engem elfogadott, hisz egész nap, jóformán, bennem volt, engedte, hogy hozzá érjek, és még tetszett is neki, hát még nekem! Fejem újra vörös színt vett fel, így lehajtottam a fejem, hogy takarja az arcom.
-Ohohó! Valaki nagyon zavarba jött! - pattog mellém Taehyung, fejét az ölembe rakta. -Kérek! Simit! Amúgy, milyen volt Hoseok? Durva? - kérdi, én pedig a haját kezdtem el simogatni. Többiek meg eszegettek, és beszélgettek.
-Először... de csak picit. Aztán pedig nagyon gyengéd... - mondom zavartan.
-Hát, ez nem rá val, de ennek örülök... - megdörzsölte az orrát. -Tudod, Ő nagyon zárkózott típus, hisz más, mint Te, Te se vagy túl emberi azzal a szép szemeiddel...
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt, vagy milyen most... ha továbbra is ilyen lesz, mint most volt, és csak picit figyel rám, nekem az is elég. És lehet még belé is szeretek. De az még odébb van. - mondom, és ekkor vettem észre, hogy mindenki a hátam mögé néz, ezért oda néztem. -Hoseok...
-Gyere, találtam vizet. - mondja monoton hangon. Gyorsan felállok, és utána sietek.
-Most haragszol azért amit mondtam? - kérdem csendesen.
-Nem...
-Akkor... mi a gond?
Hirtelen torpan meg, én pedig neki megyek, de rögtön kettőt hátra lépek. Szemei, most két csíkba húzódtak, és kicsit morcosan néz rám.
-Az, hogy nincsennek érzéseim... nem tudnék senkit és semmit szeretni... főleg nem egy embert! Az emberek bántottak, vertek, ketrecbe zártak! Minden érzelmet kiöltek belőlem...
Nem tudom miért, de megöleltem. Teljesen lefagyva állt, és nem ért hozzám.
-Engem is bántottak Hoseok... elkerültek, mint egy beteg embert, ujjal mutogattak rám, undorral néztek rám, csak azért mert nem vagyok olyan mint Ők! Mert kicsit sötétebb a bőr színem mint az övék, és a szemeim miatt... tudom mit érzel... utálod a világot, a létezést, pont mint én... én is darabokra vagyok törve. - néztem a szemeibe. -Lehet, hogy nem hasonlítunk, nem vagyok gyors, erős, nincs ilyen szemem mint neked, csak a szín egyezik, de két törött élet, összerakhat egy egészet. Évek óta Te vagy az első, aki jól bánt velem, és természetesen a fiúk is, mert nem kerülnek, és kedvesek...
-Azt akarod mondani, hogy így, lélektelenűl, hidegen is jó vagyok neked? - kérdi megint azon a lágy hangon, szemei újra emberiek lettek.
-Teljesmértékben! - bólintok. -Pont olyan elcsesszett vagyok mint Te. - mosolyogtam rá. Csodálkozva simit végig az arcomon, aztán megcsókolt.
-Olyan szagod van mint nekem, jobb ha tényleg lefürdesz... jobban szeretem a Te illatod. - mondja halkan.
-Mi bajod van a Hoseok illattal? - tolom el, és megszagolom magam. Kellemes, föld, és fű szagom volt, na meg egy kis izzadság a sok mozgás miatt. -Nekem tetszik! - mellkason csapom, amitől a karjaiba kap, és mosolyogva indult el valamerre.
-Vér szagod is van, azt meg nem szeretem, mert akkor túlságosan... megvadulok, és képes vagyok bármit szét szaggatni. - mondja, majd lerak. -Hoztam a táskádból egy nadrágot, és ami rajtad van... bugyi? Igaz? Azt, és egy pólót tőlem, mert láttam, hogy az nincs. - mutat egy kupacra. -Nyugodtan fürödhetsz, én vigyázok rád. - néz rám.
-Köszönöm! - rá mosolyogtam, aztán neki álltam leöltözni, és beugrottam a vízbe. Jó meleg volt, biztos ez is termál víz. Jó alaposan lemostam magam, aztán hirtelen valaki visitva ugrik be a vízbe mellém.
-Azta! Nem semmi formád van! - jött fel a vízben Taehyung .homlokon csapom és kimegyek a partra, felveszem a bugyim és a melltartómat, így már jó.
-Bomba! - kiált fel Jungkook és beugrik Ő is. Nevetve takartam el az arcom, majd láttam, hogy sorban mindenki bejött, kivéve Hoseok. Őt sehol se láttam, majd két kéz simult a hasamra, ebből rögtön tudtam, hogy Ő az.
-Olyan kis cuki mukik vagytok! - gügyögte Yoongi -Kezdek irigy lenni, nekem is kell egy csaj! - nyávog.
-Te meg a csajok... - röhög fel Namjoon.
-Most mit röhögsz? Beverem a fejed! Te paraszt!  - kezdte el csapkodni. Nevetve ráztam meg a fejem.
-Dinkák! - kuncogok fel, fejem hátra hajtom, Hoseok vállára. Ő pedig mégjobban megölel.

Jó két órát bohóckodtak, néha én is beszálltam, Taehyunggal laposra vertük a fiúkat. Mi irtó büszkék voltunk, ők meg morcosak. Arról nem én tehetek, hogy hülyék! Hoseok meg csak figyelt minket. És mintha boldogság csillant volna meg a szemeiben, ami nagyon tetszett.
Frissen, szárazan, neki álltunk húst sütni, aztán enni, csak kicsit gusztustalan volt, hogy Hoseok nyersen ette a húst, de hát Ő tudja. Majd a fiúk elmentek aludni, mert sötét volt már, és fáradtak is voltak a sok nevetés, meg birkózások miatt. Én még elpakoltam a tálkákat, eloltottam a tűzet, s mentem megkeresni Hoseokot. Egyik fa alatt ült, valami kést élezet. Meg még pár volt mellette.
-Végeztünk. Én szerintem felmegyek és alszok. Te jössz? - guggulok elé.
-Nem szoktam aludni. - néz rám.
-Valóban? - kérdem meglepve.
-Elég ha eszek, azonnal lesz energia bennem, és így felesleges aludnom. - lerakja a kést.
-De azért feljössz hozzám? - billentem oldalra a fejem. -Csak úgy, mellém feküdni? - mosolyogtam rá. Úgy vettem észre, nagyon szereti a mosolyomat, pont mint Hapci, ezért, többször mosolygok rá.
-Meglehet... fentről jól hallani mindent. - néz a szemeimbe.
-Rendben. - álltam fel, majd hozzá lépve, puszit adok a fejére, és pár lépés után már a lecek előtt voltam. Fent pedig kényelmesen elhelyezkedtem, betakartam magam, és már aludtam is. Szörnyen fáradt voltam.

Új világ, a vég után. (7.rész)

Már sötét volt, én még mindig ott ültem abban a rozoga ülésben, és a tüzet néztem. Fiúk körbe vezettek, innen nem messze van egy régi... öhm... garázs épület? Asszem azt mondták, szóval ők ott alusznak, meg laknak, Hoseok pedig itt kint, hogyha jön egy csonti, Ő elrendezi, így a fiúk biztonságban lesznek, na nem mintha nem tudnák megvédeni magukat.

Azon agyaltam, hogy ha visszajön, akkor... akkor tényleg... jó, ebbe még belegondolni is pirító! Jó, igaz, 22 éves vagyok, de akkor is. Nem egy vadállatot akarok magamban először, hanem a férjem! Mert normális családot akarok. Nem egy olyan izét, akinek csak a szex miatt kellek. Ez nem igazságos!
Felsóhajtottam, aztán a táskámból kikotortam a takarómat, bebugyoláltam magam, elhelyezkedtem az ülésen, és elaludtam.

Szemeim majd kiégette a fény, ahogy pont rám világított, ezért fejemre húztam a takarómat, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Kilesek a takaró alól, és mindenhol fa fal volt, meg egy nagy ablak, amin besütött a nap. Felnyögtem, és lassan felültem, aztán majdnem szívroham vitt el, mert az egyik sarokban ott ült Hoseok.
-Megijedtem... - fogom a mellkasom, és visszafekszem. Nem volt jó ötlet, mert Ő azonnal rám mászott. -Ne... - néztem rá ijedten, aztán eszembe jutott Suga tanacsa, így inkább próbáltam gyengéd lenni vele. -Én... tudom, hogy azt mondtad a tiéd vagyok, de még nem vagyok felkészülve rá... ugye megértesz? - mondom halkan.
-Meg, de nem nagyon érdekel! - mondja. Egy kézzel lecsatolja a maszkot magáról, majd durván leszedi rólam a takarómat, meg a nadrágot, és a pulcsim, hiába ellenkezek, nem hagy békén. Szemeim könnyesek lesznek, fejem oldalra fordítva, szemeim szorosan összezárom. Ha ellenkezek, akkor durva lesz, és az már nemierőszak, aztán pedig nem akarom!
Behajlítja az egyik lábam, végig simit a combomon, aztán a belső felét óvatosan végig csókolja, fel egész a csípő csontomig, majd vissza a térdemhez, és annyira jól esik, hogy fel kell sóhajtanom. Újra befelé csókol végig, majd bugyin keresztül végig nyalt rajtam. Felnyögtem, és beharaptam az alsó ajkam. Hasam aljától, végig nyalja a felső testem, meg ajkaival simogat, ahogy felér a nyakamhoz, ágyékát nekem feszíti, amitől hátam kicsit ívbe feszül, így könnyen nyúlt hátra, kapcsolta ki a melltartóm, majd vette le rólam az anyagot.
-De gyönyörűek... - simit végig a jobb mellemen, keze kicsit érdes volt. -És az illatod is finom... szívesen felfalnálak, de inkább nem... egyben hasznosabb vagy... - dünnyögte a nyakamba. Hát, ez kicsit morbid volt. 
Csípője, lassan mozogni kezdet, ezzel ingerelt engem, amitől sóhajtoznom kellett, néha néha felnyögnöm, aztán remegés sepert végig rajtam, majd forróság öntött el teljesen. Hangosan zihálva, felnyögve ernyedt el a testem. -Ügyes kislány... - távolodott el tőlem, aztán hallottam, hogy leöltözik, ezért fel kellett néznem, és a legszebb látvány fogadott.
Kidolgozott teste van, néhol hegek helyezkednek el rajta, ahogy mozdult, a bőre, akár egy bársony, úgy feszült rá. Lábaim közzé térdelt, levette rólam a bugyim, én pedig felültem.
-Szabad? - emeltem meg a kezem. Szemei összeszükültek.
-Hozzám akarsz érni? - kérdi érdes hangon, én pedig csak bólintok. -Miért? - hajol elém.
-Én még nem... nem értem férfihez. - motyogom. Megfogja a csuklóm, és a hasához nyomja.
-Tessék... a tiéd vagyok. - mondja szokatlan lágy hangon.
Elpirulva, beharaptam az alsó ajkam, és mutató ujjammal, végig rajzoltam a kockáit, majd odahajolva, egy puszit adok az egyik hegre, amitől megremegett, ujjait a hajamba fűzte, megemelte a fejem, ő pedig lehajolt, kezem lecsúszott a merev tagjára, ami kemény volt és meleg, szintén bársony puha bőr fedte, és ettől nagyon zavarba jöttem, így inkább két oldalt megfogom az arcát, aztán megcsókolt.
Oh, Te jóságos ég! Annyira finom, és puha volt az ajka, és a nyelve, hogy észre se vettem, már feküdtem, ő rajtam, pedig bennem mozgott. Hirtelen történt minden, így már csak élvezni tudtam.
A franc gondolta, hogy ez ilyen jó...

-Változik a szemed? - néztem a szemeit. Már jó pár meneten túl voltunk, mert azt mondta, nem tud betelni velem. Csak a pózok miatt kicsit elfáradtam. Ami elég sok volt. Nagyon hajlékony egy fiú. -Most olyan mint az enyém. Nincs macska beütése. - mondom. Állam a mellkasán pihent. Ő pedig a hajam piszkálta.
-Hangulat függő... most elégedett vagyok. - nézte az arcom.
-Ezt megjegyzem. - kuncogok. Rám mosolyog, én pedig vissza. -Nem gondoltam volna, hogy pár perc ismerkedés után, lestopolsz, aztán meg itt végzem. - mondom elgondolkodva. -Sőt! Azt se gondoltam, hogy valaha,  valaki nőként néz rám. - mondom szomorúan.
-Miért? - megfogja az állam, megemeli és ajkaival az én ajkaimhoz ér.
-Mert otthon, mindenki került. De szó szerint... - motyogom az ajkaira, ő pedig megcsókolt.
Ezt nem lehet megunni!
Viszont, eszembe jutott, hogy otthon, amikor egy folyosón mentem, oldalra álltak, meg elhúzódtak tőlem, mint aki ragályos beteg.
-Folytasd... - mormolja a nyakamra ahogy elszakad az ajkaimtól. -Ha szeretnéd!
-Hé! Már nagyon elfáradtam... - nyögtem fel. Felsóhajtott. -És éhes vagyok, meg mosdanom is kell! - motyogom.
-Akkor gyere. - még párszor végig csókolta a melleim, meg a mellkasom, aztán felállt felvette a nadrágot, meg a pólót, cipő, közben én is felöltöztem, hajam kicsit összefontam, majd követtem Hoseokot. Két nagy fa közt, egy lombházban voltunk, és nagyon szép látvány volt. Oldalt az egyik fán, lecek voltak, lépcsőnek. Azon másztunk le.
-Huhu! Megjött az ifjú pár! Hogy telt a naszéjszaka? - kérdi Suga.
-Kuss Yoongi! - szól rá Hoseok. Kuncogok egyet.
-Hány menetet nyomtatok le? - néz ránk Jungkook. Kézzel mutattam meg neki. -Hét? Hét menet? Azta kurva! - hülledezik. Pirulva ültem Hoseok mellé a földre, mire Ő az ölébe húzott, arcát a hajamba furta, és megölelte a derekam.
-Oké! Tudom, hogy tudat hasadékos...
-Hasadásos Te hülye! - szól be neki Kook.
-Akkor az, na! Elfelejtettem mit akartam mondani! - nyüszít fel Taehyung.
-Hoseok engedi, hogy hozzá érj? - kérdi Jin. Pirulva bólintok.
-Ezek szerint igen. - mondom kicsit félve, mire Hoseok, végig simit a derekamon.
-Tessék. Egyél. - nyújt nekem egy tányért, amin étel volt.
-Köszönöm. - vettem el, és enni kezdtem. -Te kérsz? - kérdem Hoseoktól, Ő pedig felemeli a fejét, én pedig a szájába adok egy falatot.
-Hát ez beszarás! - kurjant fel Suga.
-Megyek keresek egy helyet, ahol le tudsz fürdeni. - morogja Hoseok, aztán feláll, talpra rak, megcsókol, és elmegy. Értetlenül néztem utána, hogy most miért hagyott itt.