Elveszteni, olyan személyt, aki életed része volt, nagyon nehéz. De miután az idő lassan begyógyít mindent, már könnyebb mosolyogni, élni, a hatalmas űrrel együtt. És én boldogan éltem, amíg el nem jött az én időm is, hogy 76 évesen végleg álomba szenderüljek. Sajnáltam, hogy ott kell hagynom a lányom és a fiam, meg az unokáim, de Hoseok már várt. Éreztem.
Miután V kiszabadult, két év múlva, a gyilkosság miatt, hatalmas meglepetést kaptunk. Terhes lettem Hoseoktól. Én nem annyira örültem neki, mert Mon elvonón volt az én kezem alatt, és elég durva volt, féltem, hogy baja esik a picinek, de Hoseok sokat segített. Ő az első együttlétünk óta nem drogozott, de Namjoon nagyon eldurvult. Három hónapomba került mire helyre hoztam, de sajnos rá két évre túladagolta magát, és meghalt. De Ő volt, aki az oltárhoz vezetett, és nagyon szép kis szertartásunk volt Hoseokkal, mégha csak öten is voltunk. Nagyon hiányzott Mon, de a fiam, betöltötte a négy fiú utáni űrt. Hoseok volt a legcsodálatosabb apa a világon. De tényleg! Hiába dolgoztam, egyetlen rossz szót se szólt, ahányszor haza mentem, meleg étel fogadott, és egy nagy ölelés a fiamtól, és Hoseoktól. Kicsit érdekes neve lett, Jungkook és Jimin neveiből raktam össze, így Jungmin lett. A lányom pedig hát évre rá jött. Na Ő még nagyobb meglepetés volt, ugyanis észre se vettem, hogy terhes vagyok, csak akkor amikor a kórházban rám jött a szülés. Hoseok úgy ledöbbent, hogy szóhoz se jutott! Eddig két ilyen esetem volt, de a franc se gondolta volna, hogy velem is megtörténhet. Persze Hoseok azonnal szerelmes lett Yoonába. Ő nevezte el!
Ő előttem, egy évvel halt meg, nagyon szép kort éltünk meg együtt. Sokáig dolgoztam is, hisz imádtam életet menteni. De, szerintem ennyi elég is rólunk.
Nos, Taehyung sajnos nem nősült meg, de volt egy lány, akitől volt egy kislánya, persze együtt éltek, sokat voltunk együtt, a gyerekek is együtt nőttek fel, az én Jungminem, még el is vette a lányát, pont úgy voltak mint én és Hoseok. Taehyung hatvanöt évesen, szívrohamban halt meg. Heejoon még él szerencsére, Ő vigyáz mostmár a többiekre.
Jin nagyon szép karriert épített fel, egy egész kávézó láncot hozott össze, ARMY néven, nagy családja lett, hat gyerekkel áldotta meg szegény Hanit, boldog volt, és a régi beteg Seokjin már a múlté volt miután kiengedték a kórházból. 73 évesen halt meg. Elaludt. Taehyungot kivéve, mi mind, Hoseok, Jin, én elaludtunk.
Két vasúti kocsi közt haladtam végig, miután megnéztem a gyermekeimet, elköszöntem tőlük álmukban, csak Jungmin, azonnal felkelt, és hívta Yoonát, és amikor sírni kezdet... inkább beléptem a fénybe, és itt kötöttem ki. Mezítláb voltam, fehér, lenge, földig érő ruha volt rajtam, és nagyon jó érzés volt újra fiatalnak lenni.
-Helló szépség! Merre merre? - hallottam meg egy nagyon rég hallott hangot. Körbe fordultam a tengelyem körül, de sehol se láttam. -Itt fent édes! - szólalt meg nevetve. Felnéztem, és ott ült az egyik kocsi tetején Suga.
-Yoongin! - hangom megremegett, kezem a szám elé raktam. Olyan volt, mint volt! Hirtelen leugrott, és megállt előttem, karjait kitárva hatalmas mosollyal nézet rám.
-Hol az ölelésem? - kérdi, én pedig a karjaiba repültem.
-Te hülye! Idióta fiú! - sírtam el magam.
-Hányszor hallottam én ezt már tőled amikor kijöttél hozzánk a temetőbe gyönyörűm! - nevet fel boldogan.
-Nem volt mi mást mondanom. Úgy is láttál... - szipogtam, és elengedtem.
-Vigyáztunk rád. - bólint.
-Mi ez a traccs parti? Minket már ki is hagytok? - jelent meg Jimin, akit szintén megöleltem, majd ott volt Jungkook is. Őt is megöleltem.
-Ne haragudj rám, hogy olyan rossz dolgot mondtam akkor... - mondja lehajtott fejjel. Megfogtam a fejét és megemeltem.
-Szívem, haragudtál rám, az egész világra, nem haragudtam, megértettem! Emlékszem, amikor 12 éves voltam, amikor téged behoztak két évesen, én vigyáztam rád! Jobban ismertelek téged, mint Te magad szívem! Nem tudtam volna haragudni rád, magamra haragudtam, mert nem tudtalak megmenteni téged. - mondom neki mosolyogva.
-Én láttam mennyire megzuhantál, és szörnyen bántam a dolgot, meg azt, hogy nem harcoltam. - mondja könnyes szemmel.
-Akkor úgy érezted, hogy nem megy, semmi baj. - megöleltem. Megjelent Namjoon.
-Szia Baby! - mosolygott rám, azzal a tipikus Monster mosollyal.
-Szia drogos! - mondom durcásan, de odaléptem hozzá, és megöleltem. Elnevette magát. Istenem, de hiányzott ez nekem!
Taehyung is megjelent, aztán Jin, és végül, életem szerelme.
-Szia édesem. Jó téged újra látni. - csókolt szájon.
-Szia szépfiú. Jól ott hagytál! - néztem rá mosolyogva.
-Muszáj volt, de már Te is itt vagy! Így újra együtt a banda! - mondja.
Felsóhajtok, becsukom a szemeim, és amikor kinyitom, ott ültek fent az egyik vasúti kocsi tetején, és én pedig csak csodálni tudtam őket. Újra itt vannak előttem, és szinte az össze emlékem lepereg előttem.
De egy ami még most is bennem él; Ők a lopott kocsi üléseken ülve nevettek, beszélgettek a tűz előtt, én pedig oldalt ülve, mosolyogva néztem őket, miközben tanultam a vizsgára. Ez volt életem legszebb pillanata, mert akkor is mind együtt, és boldogok voltunk, mint most, és én pedig újra otthon voltam, ott ahol ők voltak.
