Új világ, a vég után. (8.rész)

-Hoseok soha, senkinek se engedte, hogy hozzá érjen. - mondja Jin.
-Még nekem se engedte... pedig engem csesszegetett minden este! - mondja Suga.
-Hát... nekem se engedte először, aztán mondtam, hogy még nem értem pasihoz, és utána már engedte. - uh, rendesen éreztem, ahogy az arcom vörös lesz.
-Szüzek szerencséje! - röhögi el magát Taehyung.
Csendben eszegettem a húst, mert gondolom az, és hallgattam a fiúkat, ahogy Hoseokról mesélnek.
Úgy látszik, engem elfogadott, hisz egész nap, jóformán, bennem volt, engedte, hogy hozzá érjek, és még tetszett is neki, hát még nekem! Fejem újra vörös színt vett fel, így lehajtottam a fejem, hogy takarja az arcom.
-Ohohó! Valaki nagyon zavarba jött! - pattog mellém Taehyung, fejét az ölembe rakta. -Kérek! Simit! Amúgy, milyen volt Hoseok? Durva? - kérdi, én pedig a haját kezdtem el simogatni. Többiek meg eszegettek, és beszélgettek.
-Először... de csak picit. Aztán pedig nagyon gyengéd... - mondom zavartan.
-Hát, ez nem rá val, de ennek örülök... - megdörzsölte az orrát. -Tudod, Ő nagyon zárkózott típus, hisz más, mint Te, Te se vagy túl emberi azzal a szép szemeiddel...
-Engem nem érdekel, hogy milyen volt, vagy milyen most... ha továbbra is ilyen lesz, mint most volt, és csak picit figyel rám, nekem az is elég. És lehet még belé is szeretek. De az még odébb van. - mondom, és ekkor vettem észre, hogy mindenki a hátam mögé néz, ezért oda néztem. -Hoseok...
-Gyere, találtam vizet. - mondja monoton hangon. Gyorsan felállok, és utána sietek.
-Most haragszol azért amit mondtam? - kérdem csendesen.
-Nem...
-Akkor... mi a gond?
Hirtelen torpan meg, én pedig neki megyek, de rögtön kettőt hátra lépek. Szemei, most két csíkba húzódtak, és kicsit morcosan néz rám.
-Az, hogy nincsennek érzéseim... nem tudnék senkit és semmit szeretni... főleg nem egy embert! Az emberek bántottak, vertek, ketrecbe zártak! Minden érzelmet kiöltek belőlem...
Nem tudom miért, de megöleltem. Teljesen lefagyva állt, és nem ért hozzám.
-Engem is bántottak Hoseok... elkerültek, mint egy beteg embert, ujjal mutogattak rám, undorral néztek rám, csak azért mert nem vagyok olyan mint Ők! Mert kicsit sötétebb a bőr színem mint az övék, és a szemeim miatt... tudom mit érzel... utálod a világot, a létezést, pont mint én... én is darabokra vagyok törve. - néztem a szemeibe. -Lehet, hogy nem hasonlítunk, nem vagyok gyors, erős, nincs ilyen szemem mint neked, csak a szín egyezik, de két törött élet, összerakhat egy egészet. Évek óta Te vagy az első, aki jól bánt velem, és természetesen a fiúk is, mert nem kerülnek, és kedvesek...
-Azt akarod mondani, hogy így, lélektelenűl, hidegen is jó vagyok neked? - kérdi megint azon a lágy hangon, szemei újra emberiek lettek.
-Teljesmértékben! - bólintok. -Pont olyan elcsesszett vagyok mint Te. - mosolyogtam rá. Csodálkozva simit végig az arcomon, aztán megcsókolt.
-Olyan szagod van mint nekem, jobb ha tényleg lefürdesz... jobban szeretem a Te illatod. - mondja halkan.
-Mi bajod van a Hoseok illattal? - tolom el, és megszagolom magam. Kellemes, föld, és fű szagom volt, na meg egy kis izzadság a sok mozgás miatt. -Nekem tetszik! - mellkason csapom, amitől a karjaiba kap, és mosolyogva indult el valamerre.
-Vér szagod is van, azt meg nem szeretem, mert akkor túlságosan... megvadulok, és képes vagyok bármit szét szaggatni. - mondja, majd lerak. -Hoztam a táskádból egy nadrágot, és ami rajtad van... bugyi? Igaz? Azt, és egy pólót tőlem, mert láttam, hogy az nincs. - mutat egy kupacra. -Nyugodtan fürödhetsz, én vigyázok rád. - néz rám.
-Köszönöm! - rá mosolyogtam, aztán neki álltam leöltözni, és beugrottam a vízbe. Jó meleg volt, biztos ez is termál víz. Jó alaposan lemostam magam, aztán hirtelen valaki visitva ugrik be a vízbe mellém.
-Azta! Nem semmi formád van! - jött fel a vízben Taehyung .homlokon csapom és kimegyek a partra, felveszem a bugyim és a melltartómat, így már jó.
-Bomba! - kiált fel Jungkook és beugrik Ő is. Nevetve takartam el az arcom, majd láttam, hogy sorban mindenki bejött, kivéve Hoseok. Őt sehol se láttam, majd két kéz simult a hasamra, ebből rögtön tudtam, hogy Ő az.
-Olyan kis cuki mukik vagytok! - gügyögte Yoongi -Kezdek irigy lenni, nekem is kell egy csaj! - nyávog.
-Te meg a csajok... - röhög fel Namjoon.
-Most mit röhögsz? Beverem a fejed! Te paraszt!  - kezdte el csapkodni. Nevetve ráztam meg a fejem.
-Dinkák! - kuncogok fel, fejem hátra hajtom, Hoseok vállára. Ő pedig mégjobban megölel.

Jó két órát bohóckodtak, néha én is beszálltam, Taehyunggal laposra vertük a fiúkat. Mi irtó büszkék voltunk, ők meg morcosak. Arról nem én tehetek, hogy hülyék! Hoseok meg csak figyelt minket. És mintha boldogság csillant volna meg a szemeiben, ami nagyon tetszett.
Frissen, szárazan, neki álltunk húst sütni, aztán enni, csak kicsit gusztustalan volt, hogy Hoseok nyersen ette a húst, de hát Ő tudja. Majd a fiúk elmentek aludni, mert sötét volt már, és fáradtak is voltak a sok nevetés, meg birkózások miatt. Én még elpakoltam a tálkákat, eloltottam a tűzet, s mentem megkeresni Hoseokot. Egyik fa alatt ült, valami kést élezet. Meg még pár volt mellette.
-Végeztünk. Én szerintem felmegyek és alszok. Te jössz? - guggulok elé.
-Nem szoktam aludni. - néz rám.
-Valóban? - kérdem meglepve.
-Elég ha eszek, azonnal lesz energia bennem, és így felesleges aludnom. - lerakja a kést.
-De azért feljössz hozzám? - billentem oldalra a fejem. -Csak úgy, mellém feküdni? - mosolyogtam rá. Úgy vettem észre, nagyon szereti a mosolyomat, pont mint Hapci, ezért, többször mosolygok rá.
-Meglehet... fentről jól hallani mindent. - néz a szemeimbe.
-Rendben. - álltam fel, majd hozzá lépve, puszit adok a fejére, és pár lépés után már a lecek előtt voltam. Fent pedig kényelmesen elhelyezkedtem, betakartam magam, és már aludtam is. Szörnyen fáradt voltam.