-Mesélsz nekem, hogy lett a Föld ilyen? - kérdem Jint.
-Persze! Várj, hozom a jegyzeteim. - pattant fel és elszalad.
-Jin szeret ilyenről beszélni. - ül mellém Taehyung.
-Tudom. Én pedig szörnyen kíváncsi vagyok. - helyezkedek el , Taehyung pedig azonnal az ölembe rakja a fejét, én pedig a haját kezdtem el piszkálni.
-Itt is vagyok. - jelenik meg Jin.
-Hallgatlak! - néztem rá kíváncsian.
-Az üstökös, csak súrolta a földet, nem becsapódótt, mert akkor semmi se maradt volna, csak egy kihalt bolygó lenne. Viszont, pár darab letört róla, azok csapódtak a földbe, azok tolták el, és a nagyobb üstökös a helyéről az egész bolygót. Az elektromos vihar amit hozott, az nagyobb volt és veszélyesebb, az is segített abban, hogy a tengely felboruljon, ezzel minden felborult. - ezt mind, rajzokkal mutatta meg. -Természetesen jött a Hold is a Földdel, azért van ilyen közel. Nagyon sokáig még rendes levegő se volt, az állatok nehezen alkalmazkodtak, végül az atmoszféra, szépen lassan helyre jött, azért van ilyen friss levegő, mert a fák túl fejlődtek. És azért van ilyen szép égboltunk is. - magyarázta meg.
-Wow! - pislogva néztem szét. Azért ekkorák akkor a fák!
-Bizony. - bólogat Jin. -Tessék, itt a többi jegyzetem. Nézd át nyugodtan. - ad egy táskát a kezembe. Taehyung ásitva ül fel, majd lassan felállt, elment egy fához... nem részletezem miért.
Végig néztem és olvastam a jegyzeteit. Úgy látszik Ő a kis tudós itt.
Muszáj voltam sétálni kicsit. Újra egyedül lenni...
Megfigyeltem a tájat, a fákat, fűvet, bokrokat. Teljesen más volt minden, nem úgy mint Jin képein amiket talált.
Valami hirtelen homlokon vágott. Felnéztem, és tőlem nem messze állt Hapci.
-Szia! - ragyog fel az arcom, mire rám mosolyog, karjait kitárja, én pedig azonnal rohanok hozzá, és a karjaiba ugrok. -Jaj de híányoztál! - mondom boldogan.
-Nekem is Te... - mondja.
-Hogy vagy? Merre jártál? Mindegyis! Olyan jó téged újra látni! - engedem el és pattogni kezdtem.
-Séta... - int.
-Séta! - bólintok.
Csendben sétáltunk egymás mellett, de Hapci, minden virágot, fűvet megnézett, ellenőrzött, nagyon aranyos volt.
-Gyógyfüveket szedsz? - kérdem. Rám néz, és bólint. -És, honnan tudod melyik melyik? - pattogok mellé.
Az orrára mutat.
-Édes... méreg... keserű... gyógyszer. - néz rám újra, orrom alá dug egy ketté tört levelet, megszagolom, és édes volt.
-Ez édes. - néztem rá. Bólint, elvesz egy másikat, ketté tépi, és az orrom alá dugja. Keserű íz tölti be a szám és az orrom. -Fúj! - borzongok meg. -És Te tudod melyik milyen hatású? - bólint. -Hogyan jössz rá? - kíváncsiskodok. Végig húzta a karján, ami elszíneződött. -Azta! - képedek el. -És Te ezeket feljegyzed valahol? - kérdem. Bólint. -Tudsz írni? - újra bólint. -De hisz ez remek! - mondom boldogan.
-Heejoo? Merre vagy? - hallottam meg Hoseok hangját. Hapci színe valamiért szürke lett, tüsszent egyet mérgesen aztán rám néz.
-Menned kell? - kérdem szomorúan. Bólint. -Merre leszel? A barlangodban? - bólint. -Majd megkereslek. Szeretlek Hapci! Vigyáz magadra. - öleltem meg, aztán szaladok Hoseok elé.
-Merre voltál? - ölel magához.
-Csak sétálni. Meg szét néztem Jin jegyzetei miatt. - kuncogok.
-Menjünk! Hoztunk húst, nem messze pedig van pár csonti, nem akarom, hogy egyedül mászkálj itt nekem. - terelget el onnan, Én pedig persze terelgetés nélkül is megyek.
