Új világ, a vég után. (4.rész)

Rám támadtak! Cibáltak, martak, hajam tépték, szagoltak, én pedig kiabálva hadonásztam, Hapci -elneveztem így- pedig hiába próbált elhúzni onnan, nem hagyták. Aztán hirtelen az egyiknek egy kés állt a fejébe, három fekete ruhás valaki állt két fa közt, maszkban, a lények szisszegve hátráltak tőlem kicsit, de az egyik a hajamnál fogva tarott a földön. Hapci oldalt állt, engem nézett, és látszott rajta, hogy Ő kicsit más mint ezek akik engem megtámadtak. Talán kitaszított lehet mint én?

Az egyik férfi beszélni kezdet, majd aki a hajam fogta hátra rántotta a fejem, amitől felnyögtem, mire egy másik kapott egy újabb kést. Végül szisszegve elengedte a hajam, és hátra lépett, én pedig elmásztam onnan, ekkor robbant ki a harc, a három férfi, és a szörnyek közt, a másik kettő mellé még négy kidőlt, és amikor egy kés repült Hapci felé, nem gondolkodtam!

-Ne! - ordítok fel, aztán már pattantam is fel és álltam elé, a kés pedig pont a hátamba állt. Hapci nyüszítve tartott meg, aztán kivette
a kést, és a karjaiba vett. Ekkor láttam, hogy mindenki minket néz. Hapci letérdelt velem a földre, és levette rólam a pólót, majd szét tépve azt, a mellkasához fogva a sebemre nyomta az anyagot. Fájdalmasan felnyögtem, de a nyakába kapaszkodtam.
-Mi a fasz? - hallottam egy érdes hangot. -Ez most komolyan leápolja a csajt? - kérdi felháborodva. Hallottam a szisszegéseket is, meg az ideges csattogást.
-Nem az a fura Mon, hanem az, hogy a késem elé ugrott az a hülye liba! - hallottam egy másik hangot, aztán Hapci morogva nézet rájuk, bekötött, és újra felállt, lassan hatrálni kezdet, majd egy nagy ugrással már egy fán voltunk. Én pedig elájultam.

Azt hittem, hogy amikor felkelek, iszonyatosan fog fájni minden részem, de meglepően nem. Csak fáztam. De nagyon. Lassan ültem fel, és néztem hátra, de nem volt sebem. Aztán szét néztem, és egy rakás lábas volt körülöttem, meg véres víz, és rengeteg fű.
Karjaim fázósan simogattam végig, aztán felálltam, de megszédültem.
-Hapci? - szólalok meg. Megjelenik egy résnél, fejét oldalra hajtva néz végig rajtam, én pedig elindultam hozzá. -Nagyon fázom. - nyüszögtem, mire fel állt, és egy kő rakáshoz ment, pakolt bele fát, majd valamivel meg is gyújtotta, majd oldalra állt, és rám nézett, én pedig azonnal odakuporodok a tűzhöz. Felsóhajtva helyezkedek el, mire hideg ujjak értek hozzám, pontosabban a hátamhoz, és óvatosan bekente valamivel. Hátra néztem. Nagy gondoskodással figyelt a hátamra, és éreztem, hogy van ott valami varros rész, mint egy seb után. -Meddig voltam eszméletlen? - kérdem az arcát nézve. Megemelte a kezét, hártyás részek voltak az ujjai közt, és három ujját feltarotta. -Három nap? - kérdem. Megrázta a fejét és rám néz. Felvonom a szemöldököm, úgy néztem rá. -Három hét? - kérdem, de újra nemet int. -Hónap? - utolsó próbálkozás, mire bólint. Ledöbbenve meredtem rá. Három hónapot vigyázott rám? És ápolt? Tüzet nézve, gondolkadtam el. -Kellenek a cuccaim Hapci! - szólalok meg, mire egy sarokra mutat, ahol ott volt a cuccom. -Elhoztad? De hogy? - álltam fel és odamegyek, kikotortam egy pulcsit, amit magamra is vettem és visszakuporodok a tűzhöz. Hapci mellém ült, és valamit elém tartott, majd a szájára mutat. Gondolom, hogy egyek, vagy igyak, attól függ mi van benne. Elveszem a tálkát, ami meleg volt, és folyadék volt benne. Irtó keserű íze volt, de legyürtem. -Ilyeneket ittattál velem amíg eszméletlen voltam? - néztem rá fintorogva, bólint. Elvette az üres tárgyat, én pedig hozzá fordulva néztem amit csinál. -És, hogyan? - kérdem kíváncsian. Rám néz, aztán a szájára mutat, majd az enyémre. -Yaaa! - vörös arccal fogtam meg az ajkaim. Hülye röfögös hangot adott ki, ami miatt, bosszúból rá csaptam a karjára. -Ez nem vicces! - motyogom. -Amúgy érted amit beszélek, hogy-hogy? Beszélni is tudsz? - kérdem. Megrázta a fejét.
-Pici... - néz rám.
-Szóval csak picit! Nekem ez is elég. Szabad kérdezni, hogy... Te mi vagy?
-Csonti...
-Csonti? És miért?
Elgondolkodva néz a tűzre, aztán rám. Vállat von.
-Szóval nem tudod... értem. - sóhajtok fel. -Valahol meg tudom mosni magam? - kérdem. Bólint. Nagyon okos, az már tény. És a fogai se olyanok mint azoknak a másikoknak, meg a bőre színe se. Nekik fehér, Hapci pedig inkább szürke. Karjaiba vesz, elveszi a táskám, és elindult valahová be, majd egy gyönyörű belső tó tárult a szemeim elé, azur színe volt, és kicsit gőzölgött is, biztos termál víz, ami nekünk is volt. Boldogan pattantam ki a karjaiból és gyorsan leöltözve beugrottam a vízbe. Nagyon jó meleg volt, de amikor feljöttem Hapci már nem volt sehol. Gondolom magamra hagyott. Lemostam magamról a koszt, a vért, aztán tisztán kiültem a szélre, és kicsit megszáradtam. De észre vettem, hogy Hapci kukkol. Kuncogva vettem fel fehérneműt, majd egy másik nadrágot, és vissza vettem a pulcsit. És visszamentem a tűzhöz.

Szerintem bealudtam , a kellemes meleg miatt, mert amikor felkeltem, be voltam takarva, Hapci pedig a hátamhoz feküdve, derekam fogva aludt. Óvatosan fordultam meg, és kuporodtam hozzá, magzat pózban, Ő pedig szinte azonnal hozzám idomult. Már két karral ölelt, és magához ölelt, csak túl hideg volt, ezért nyakig betakartam magam, aludtam tovább.