Új világ, a vég után. (10.rész)

Olyan simán ment minden. De tényleg! Meg lett csinálva a tábor, még csináltunk ilyen kis falat meg tetőt is ágakból, meg galyakból, hogy legalább azzal is védjük magunkat, aztán hirtelen, mintha valami elpattant volna Taehyungnál, rám támadt!

Teljesen nyugodtan pakoltam le a hálózsákokat, hogy a fiúk már ne pakoljanak, amikor megéreztem magamon Taehyung kezeit. Először azt hittem, megint simit akar, mint minden este, de amikor negfordultam, arca egyik oldala véres volt, szemei teljesen feketék, és úgy láttam nincs teljesen magánál.
-Taehyung! Mi történt az arcoddal? - kérdem ijedten, és azonnal elkezdtem letörölni.
-Elvágtam a kezem... - válaszol monoton hangon, ami nagyon megijesztet.
-Mutasd! - vettem kézbe a kezeit, de csak a jobb volt elvágva, a tenyere, ezért lemostam, majd bekötöttem. -Mostmár rendben lesz. - mosolyogtam rá kedvesen, de Ő az ajkaimhoz hajolt, megfogta az ép kezével a nyakam, és lenyomott a földre. -Tae... - nyögtem ki. Alig kaptam levegőt, amitől kapálózni kezdtem, de Ő bedurvult. Elengedte a nyakam, szét tépte a pólót rajtam, én pedig sikitozni kezdtem. Leszaggata rólam a nadrágot, aztán rá ült a csípőmre, hogy lenyomjon, ne tudjam megrugni.
-Taehyung! Kérlek! - könyörögtem neki sírva.
-Taehyung most nincs itt... kicsit alszik, ha úgy vesszük. - mondja mély hangon.
-Ki vagy Te? - kérdem meglepve.
-A nevem V! Mint a vér. - emeli meg a kezét, aztán rám vigyorog. -Figyeltelek ám! Olyan gyönyörű vagy, az a mocsok Hibrid geci nem érdemel meg! - morogja.
-Engedj el! - kezdtem el kapálózni újra, de lefogta a kezeim, majd pofon vágott. Úgy helyezkedett rajtam, hogy a bugyim félre húzva belém tudjon hatolni, amitől Ő hangosan felnyögött, én pedig újra sikitozni kezdtem, meg sírni.
Egy gond volt ezzel... hamar végzett, aztán rendbe szedte magát, majd rám ült, én pedig olyan erőtlen voltam a sírás és a sikoltozás miatt, hogy mozdulni se bírtam. Torkon ragadva megemelt, és rám vigyorgott.
-Kár érted... - szorult össze a keze, én pedig egyre jobban vesztettem el az eszméletem, de azt meg láttam, hogy valami fekete, szabályosan neki robbant V-nek, Ő pedig lerepült rólam, végül teljesen sötét lett minden.

*Hoseok*

Már messzire hallottam Heejoo sikitását, de nem voltam elég gyors. Fiúk is rohantak utánam, emberi tempóban, és amikor megláttam mi is folyik, nem haboztam cselekedni. Egyetlen ugrással rúgtam le Heejooról Taehyungot, de ahogy vigyorogva nézet rám, amikor földre zuhanva, macskás mozdulatokkal állt fel, azonnal tudtam ki is Ő most. V! Olyan nekem mint egy ellenség, gyors, kegyetlen gyilkos. Egy pillanatra néztem Heejoora, aztán újra V-re, de nagyon nehéz volt nem Heejoohoz rohanni, viszont, valahogy visszakell hozni Taehyungot. Vagy megölni V-t!
-Szép rúgás balfasz! - vigyorog rám. Utálom! Fel áll tőle a szőr a hátamon.
-Úristen! Heejoo... - hallottam meg Namjoon hangját, majd hátra nézve, láttam, hogy Jimin betakarja. Jin megnézi a pulzusát, és elsápadva néz rám.
-Nem... nem lélegzik... - mondja akadozva. Agyam elborítja a vörös köd, és V-re néztem.
-Hozzátok vissza... én addig megölöm V-t! És leszarom, hogy Taehyung is ott van! - mondom dühösen.
-Na gyere Te nagy cica! Kapj el. - lépkedet hátra, aztán sarkon fordulva, nevetve elszalad, én pedig utána....

*Jin*

Namjoon és Jimin mentek Hoseok után, én pedig próbáltam visszahozni Heejoot.
-Jungkook, emeld meg a fejét, fogd be az orrát, aztán a szájába fúj levegőt, hogy megteljen a tűdeje, utána én szívmasszázst csinálok. - utasítom a fiút. Bólint, és úgy tesz ahogy mondom, utána én kezdtem el a szívét nyomkodni, újra Jungkook, aztán én.
-Gyerünk Heejoo! - szólal meg Suga. Nagyon megkedveltük Heejoot, mert végre van valaki Hoseok mellett, ezért muszáj vissza hozni. -Vigyáz! - tol el minket Suga, a hasára ül, aztán kezeit összerakva, kétszer mellkason vágja, mire Heejoo köhögve kezd fulldokolni. Suga pedig azonnal megemeli, és magához fogja. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, és ülök a seggemre. Megúsztunk egy mészárlást...

*Hoseok*

Ahogy elértem V-t, letepertem a földre, ő pedig nevetve nézett fel rám.
-Jó kis nőt fogtál ki... olyan jó érzés volt megdugni... csak sokat sikoltozott. De jól esett. Utánad kiáltozott, ez pedig kicsit fájt. Mégis csak én mozogtam benne. - kuncog fel.
-Megöllek! - sziszegem az arcába.
-Csak tessék! Akkor a kis gyámoltalan haverotok is meghal. Azt pedig ugye nem akarjátok? - mosolyog.
-Nem érdekel. Heejoo az enyém, és Te bemocskoltad. - behúztam neki egyet, amitől felnevet.
-Heejoo... jaj a kis szűzike! De lettem volna a helyedben. Viszont, még most is szűk volt. Ah! De jó érzés lesz látni, hogy majd retteg tőletek. Főleg Taehyungtól. - nevet tovább. Namjoon leszed róla, és durván felkaparja onnan.
-Rohadj meg V! - kezdi el verni, majd hozzávágta egy fához. -Heejoo ártatlan volt. Taehyung nagyon szereti, és Heejoo is őt! Miért tetted ezt? - kérdi zihálva.
-Taehyung az enyém! Senki se szeretheti, és Ő se mást. - vigyorog véres arccal.
-Te beteg vagy! - mondja Jimin.
-Édes, tegnap este nem Taehyung volt aki megdugott, hanem én. Szóval Te ne pofáz! - néz Jiminre. Lassan sétáltam Taehyung, akarom mondani V elé, és teljesen nyugodtan vertem fejbe, amitől összerogyott.
-Csináljatok vele valamit, vagy megölöm. - mondom nyugodtan, és vissza sietek Heejoohoz. Jin, Jungkook, és Suga, egymás mellett álltak, ahogy megkerültem őket, láttam, hogy teljesen összekuporodva ült, és sírt. Fejét a térdeire rakta.
-Suga hozta vissza, utána sírva mászott oda, azóta úgy ül. - mondja halkan Jin.
-Heejoo... - guggulok elé, óvatosan hozzá értem, de elhúzódott. Most szívesen törném ketté V fejét. Mit tett vele? -Hoseok vagyok. - lecsatolom a maszkot, lerakom, térdre ereszkedek.
-Kell... nadrág... - motyogta, én pedig azonnal megkerestem a nadrágját.
-Tessék! Hozok neked pólót. - álltam fel, kicsit hátrébb húzódott, majd neki állt felvenni a nadrágot, én odaadtam neki a pólót, amit nagyon remegő kézzel vett el. Teljesen eltávolodva vette fel, meg a cipőt, pulcsit elvéve, karjait maga előtt összefűzve elindult. Én is utána, de valaki megfogott.
-Most hagyd. Jobb ha egyedül van. Később utána megyünk. - mondja Jin.

Szívem szakadt meg érte. Kezdem nagyon megkedvelni a lányt, mert olyan mintha a másik részem lenne, erre V mindent tönkre tesz.
Három óra múlva indultam utána, mert lassan jön a hideg, és az éjszaka, nem akarom, hogy kint legyen.
Egyik kidőlt fán ült, szipogva, pulcsija ujjait piszkálta.
-Heejoo? - szólalok meg halkan, mire rám néz. Szemeit megtörölve feláll, majd hozzám siet, szorosan megölel, arcát a mellkasomhoz nyomja. Viszonoztam az ölelést, arcom a hajába fúrtam, és belélegeztem az illatát. -Jól vagy? - tolom el kicsit, megsimogatva az arcát. Szemei már nagyon dagadtak és pirosak voltak.
-Jobban... - bólint. -V... Vagy Taehyung, hogy van? - kérdi.
-Még eszméletlen. - válaszolok.
-Annyira fájt... és féltem... - motyogja.
-Elhiszem. De én és a fiúk sose bántanánk! Érted? V... Ő Taehyung másik része. Nagyon ritkán jön elő, de Tae attól Tae marad. Nagyon szomorú lesz ha megtudja mit tett V. - mondom.
-Tudom... láttam a szemeiben, hogy ez nem Tae... olyan élettelen volt a tekintete. - bújt vissza hozzám.
-Igen, ez V. - sóhajtok fel.

Pár percig álltunk így, végül visszamentünk a táborba, ahol lefeküdt, majd el is aludt. Taehyung egy fához volt kötve, persze jól bebugyolálva, betakarva, fiúk ettek, de én inkább Heejoo mellé feküdtem, hogy hozzám tudjon bújni, de nem tette.

Új világ, a vég után. (9.rész)

Figyeltem a fiúkat, ahogy pakolnak. Reggel nagyon hideg volt, majd meg fagytam, és Namjoon, azt mondta, itt a tél első hidege. Még két három hétig meleg lesz, nappal csak,  aztán rengeteg hó fog esni, amitől, minden fehér lesz, és gyilkos, ugyanis, nagyon hidegek a telek, amit csak a csontik és pár állat bír ki. Remek!
-Keresni kell egy barlangot, vagy egy jó alapotban lévő épületet. - néz szét Namjoon.
-Ó! Én láttam kicsit kintebb pár épületet...
-De olyan helyen kell, ahol be tudjuk terelni a vizet. Lehetőleg meleg vizet. Szóval, olyan barlang vagy vájat kell, amiben belül van víz. - néz rám. Ezzel fojtotta belém a szót.
-Északra a csontik vannak, Délre a vadak, szóval maradt Nyugat, és Kelet. - teszi hozzá Jin.
-Nyugatra Hapci él, egy nagyobb barlang rendszerben. Nem lenne...
-Nem! - vág a szavamba Hoseok, és felcsatolta a maszkot.
-Rendben. - mondom szomorúan. Nem is hagyta, hogy befejezzem.
-Akkor Kelet. Ha más nem, csinálunk egy bunkert annál a meleg víznél ahol tegnap fürödtünk. - pakol el Namjoon.

Így hát, útnak indultunk. Volt két jó barlang, de egyben, benne volt egy óriási medveszerű valami, amitől visitva rohant ki Taehyung. Második valami piócás barlang volt, Yoongi hányva jött ki, harmadikba én mentem be. Hoseok nem engedte, de én akartam. Egyenlőre, semmi furcsa nem volt bent, de bentről, kellemes meleg jött kifelé, és egy láva folyó volt bent. Lassan kisétáltam, és megálltam Hoseok előtt. A 165 centimhez képest, Ő egy hegy. Úgy is magasasodott fölém, jó morcosan.
-Csak egy vékonyabb láva folyam van bent, de semmi vad, meg más nincs bent. - mondom.
-Biztos a kén miatt amit a láva kiad. - fintorog Jimin.
-Akkor ez kilőve. Pedig jó meleg lenne ott. - mondja Namjoon.

Tovább haladtunk, amikor Hoseok megállt, és egy hasadék felé indult, kicsit szélesebb volt mint egy ajtó, így bárki befér rajta. Utána sietek, a többiek meg addig vártak.
-Hová mész? - kérdem halkan tőle.
-Menj vissza! - mordul rám.
-Nem! - duzzogtam.
-Heejoo! - fordul felém.
-Hoseok! - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.
-El ne mozdulj tőlem! - förmed rá, mire rá vigyorogtam.
-Szeretem amikor ilyen engedékeny vagy. - mondom elégedetten. Megforgatja a szemeit, aztán tovább indult.

Fél órát mentünk, amikor megtaláltunk egy másik belső termálvízes tavat, ami gyönyörű kék volt, és meleg, aztán három vájat volt egyik oldalon, négy a másikon, azokat Hoseok ellenőrizte, én a vizet néztem, és egy kisebb lyuk volt fent a mennyezeten. Nagyon szép volt.
-Szerinted ez jó lesz? - néztem rá,ahogy visszatért.
-Nem tudom... ezek többnyire csak kis kuckó féleségek, egy, a középső az messzebb megy. Ott tovább kellene menni, hogy tudjam, mi van arra, de vér szagot éreztem, szóval lehet csontik vannak ott. - segít fel, és kitaszígál.
Namjoon kicsit csalódott volt, de azt mondta, inkább a fagyás, mint a csontik.

Két napig mentünk be az erdőbe, hogy helyet találjunk, az éjjelek pedig egyre hidegebbek, ezért mind együtt aludtunk.
Itt már több épület volt, szóval lehet itt keresünk menedéket.
-Amúgy... sokat változott a Föld a becsapódás után. Sokat olvastam az éghajlatokról, meg ilyesmi... - mondom vacogva.
-A Föld más tengelyre állt, mint látod, az atmoszférájai is mások lettek, közel van a Hold, és a Mars, Nap csak pár hónap erejéig ér el annyira, hogy nyár legyen, és télen túl távol van, ahhoz, hogy a hó, és a tél, ne legyen annyira hideg, így mivel távol van, nagyon hideg van, mint kint az űrben annó, kétszáz éve. - magyarázta Jin. -Voltaképpen mi is kint vagyunk, de két réteg ózon miatt, van oxigén, így maradt élet, és az Üstökös se volt óriási, pont csak annyira, hogy, eltérítse a Földet, meg, amúgy is darabokra szakadt. - teszi hozzá
-Wow! Ez érdekes volt. - néztem rá csillogó szemekkel.
-Ő a mi kis zsenink. Elég sokat tud. - mondja Namjoon és Jin fenekére csap.
-Perverz! - morogja Jin.
-Tegnap amikor kettesben voltunk, nem ezt mondtad! - vigyorgott rá Namjoon.
Szemeim elkerekedtek, Jin pedig elvörösödött. Megint ketten maradtunk Jinnel.
-Nálatok... mindenki mindenkivel? - kérdem halkan.
-Többnyire... de Namjoon csak velem. Pont mint eddig Hoseok Sugával, de amióta vagy, hozzá se ért, így azóta Taehyung... szóval érted. Jimin Jungkookkal, én ugye Joonnal, Te Hoseokkal. De ez természetes, már nem úgy van mint rég, főleg fent. A táborban is voltak ilyen dolgok, szóval nem nagy cucc. - legyint.
-Hogy érted, hogy fent? - kérdem meglepve.
-Te is lenti vagy mint mi. De ezt csak én vettem észre, fiúk úgy tudják fenti vagy, mert barnább a bőröd. A nagy tábor télen lent van, de mi mindig fent maradunk, nem szeretünk lent lenni. Télre pedig mindig menedéket keresünk. - mosolygott rám kedvesen. Zavarba jöttem. Szóval nem én vagyok az egyetlen Lenti?
-Mikor kezdett fent is élet lenni? - kérdem kíváncsian.
-Úgy százhúsz éve? Azóta van újra levegő, és ilyen az ég. Az atmoszféra, újra építi magát. Még kétszáz év, és teljesen ép lesz. - néz fel.
-Mitől van oxigén?
-A fák miatt, és a két réteg szféra megtartja, mert már van olyan erős. - néz rám.
-Wow! Sokkal többet tudsz mint a lenti tudósok. Ott mindenki azt hiszi, hogy a furcsa színű ég, azért ilyen, mert nem tiszta a levegő.
-Pedig a legtisztább, mint régen a kókorszakban, volt. - mosolyog rám.
-Megyünk kaját vadászni. Taehyung itt marad, segít elpakolni, meg tűzet rakni. - mondja NamJoon.
-Igenis főnök! - tiszteleg Taehyung, elnevetem magam, és bólintok. Hoseok mellém lép, és megfogja a derekam, homlokon puszil, majd fogja a maszkot, magára csatolja.
-Vigyáz magadra. - simitok a hajába.
-Meglesz. - kacsint, Namjoon mellé lép, és már mentek is. Ketten maradtunk Taehyunggal.