Szerintem életemben nem voltam így lesokkolva, mint most. Ők... ikrek? De hogy lehet?
-Okééé! Kábé húsz perce vagy így lesokkolva! Túl léphetnénk ezen? - sóhajt fel Hoseok.
-De... ez... hogy? - nyögtem ki.
-Anyánkat megdugták aztán lettünk mi. Én több csonti gént kaptam emberi testhez, Ő pedig több emberit csonti testhez. Azért ilyen szépek a fogai meg minden! - mondja gúnyosan Hoseok.
-Hogy beszélsz a testvéredről? Nem szégyenled magad? - szólok rá.
-Sose tartottam testvérnek!
-Attól az! Bármit teszel, egy az anyátok és az apátok. Hiába néztek ki máshogy! Ugyan az a vér van bennetek. - csattantam fel. Hoseok és Hapci hatalmas szemekkel néz a hátam mögé.
-Meg ne merj mozdulni! - suttogta Hoseok és óvatosan néz rám.
-Ugyan miért? Most ezzel akarsz elhallgattatni? - csattantam fel újra mire hirtelen valami éles és hegyes, több ágú izé állt belém, aztán éreztem ahogy megemel és elhajit egyenesen egy fának.
*Hoseok*
Teljesen lefagytam amikor megláttam a sutát. És ez hím volt, plusz óriási. Olyan könnyen döfte Heejooba az egyik nagy, ágas bogas aggancsát, mintha egy almába nyomtam volna egy kést. Aztán elhajította. Bármennyire is rohantam volna Heejoonak segíteni, tudtam, hogy nem mozdulhatok, mert elég rossz a látása egy suta hímnek, de a hangokra érzékeny, azonnal felnyársalna. A bátyám se mozdult, pedig ugyan úgy szereti Joot mint én. A hím körbe szagolt, aztán elment, Joseokkal pedig egyszerre mozdultunk Heejoo felé.
-Hozd... - int Joseok én pedig fogom Heejoo testét és követem, közben találkozunk a fiúkkal akik ledöbbentek, és rohantak segíteni. Jo meg utasított mindenkit mit csináljon. -Oda, vidd víz... ruha le... - mutat a barlangja egyik oldalára, mert már ideértünk. Én teszem amit mond és viszem lemosni, a háta tele van lyukakkal, amik véreznek, de még lélegzik. Nagyon gyengén. Joseok ahogy bejön, mutat, hogy tegyem le, Ő pedig kenegetni kezdte a lyukakat, majd jött Jin, hozta a kötszert, és segített neki. Taehyung holt sápadt fejjel ült Heejoo mellett és fogta a kezét meg tartotta én pedig csak álltam és néztem a bátyám. Három perccel idősebb. Nem mondtam el Heejoo-nak, hogy volt tesóm, mert nem tartom annak, most mégis, Ő az aki segít azon, akit a világon mindennél jobban szeretek. Igen, pár hónap alatt, tudatosult bennem, hogy én, bizony szeretem, mégha az én módomon is, de szeretem. A selymes haját, a sárga szemeit, amik olyanok mint az enyém, a gyönyörű mosolyát, puha érintését, édes hangját.
-Jól vagy? - áll mellém Yoongi. Rá néztem és bólintok. Annó őt éreztem közel magamhoz, de úgy látszik, az csak azért volt mert alám feküdt... de most érzem, hogy barát.
-Azt hiszem. - mormogok.
-Jó kezekben van. - meglapogatja a vállam mire rá vicsorogtam, így inkább távozik. Újra a Joseokra néztem, aki épp felvágta Heejoo oldalát ahol a bordái vannak, mire bedug egy csövet, Heejoo azonnal rendesen kap levegőt. Mert időközben fuldokolni kezd. Jin hozta a varró készletét, és neki állt bevarrni a mélyebb sebeket. Joseokkal úgy viselkedtek, mint az orvosok. Joseok már régen is lopkodta az orvosi könyveket a táborban, úgy látszik javára vált. Taehyung Heejoo ajkai közzé folyatott valamit, majd Heejoo lassan egyenletesen vette a levegőt. Jin rám néz.
-Megmarad. Már csak a tűdejét kell valahogy helyre hozni. Úgy érzem, más belső szerve nem sérült. - mondja mosolyogva.
Ezt jó hallani. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mire a bátyám rám néz.
-Mi a faszt nézel? - förmedek rá. Tudom, seggfej vagyok vele, de Istenem! Őt annyira imádta mindenki, mert furcsa volt, hogy csonti létére emberi, engem meg ketrecbe zártak, mert megharaptam valakit. Könyörgöm! Ő dugta az ujját a számba, annak meg jó íze volt hát megkóstoltam. Nem én voltam a ludas.
-Hoseok, nem tudjuk mikor tér magához Heejoo, jobb lenne ide hozni minden cuccunk. Jó hely ez, meg Heejoot nem fogjuk cipelni vissza. - mondja Nam.
-Segítek. - egyezek bele.
-Rendben. Menjünk. - indult ki.
Teljesen lefagytam amikor megláttam a sutát. És ez hím volt, plusz óriási. Olyan könnyen döfte Heejooba az egyik nagy, ágas bogas aggancsát, mintha egy almába nyomtam volna egy kést. Aztán elhajította. Bármennyire is rohantam volna Heejoonak segíteni, tudtam, hogy nem mozdulhatok, mert elég rossz a látása egy suta hímnek, de a hangokra érzékeny, azonnal felnyársalna. A bátyám se mozdult, pedig ugyan úgy szereti Joot mint én. A hím körbe szagolt, aztán elment, Joseokkal pedig egyszerre mozdultunk Heejoo felé.
-Hozd... - int Joseok én pedig fogom Heejoo testét és követem, közben találkozunk a fiúkkal akik ledöbbentek, és rohantak segíteni. Jo meg utasított mindenkit mit csináljon. -Oda, vidd víz... ruha le... - mutat a barlangja egyik oldalára, mert már ideértünk. Én teszem amit mond és viszem lemosni, a háta tele van lyukakkal, amik véreznek, de még lélegzik. Nagyon gyengén. Joseok ahogy bejön, mutat, hogy tegyem le, Ő pedig kenegetni kezdte a lyukakat, majd jött Jin, hozta a kötszert, és segített neki. Taehyung holt sápadt fejjel ült Heejoo mellett és fogta a kezét meg tartotta én pedig csak álltam és néztem a bátyám. Három perccel idősebb. Nem mondtam el Heejoo-nak, hogy volt tesóm, mert nem tartom annak, most mégis, Ő az aki segít azon, akit a világon mindennél jobban szeretek. Igen, pár hónap alatt, tudatosult bennem, hogy én, bizony szeretem, mégha az én módomon is, de szeretem. A selymes haját, a sárga szemeit, amik olyanok mint az enyém, a gyönyörű mosolyát, puha érintését, édes hangját.
-Jól vagy? - áll mellém Yoongi. Rá néztem és bólintok. Annó őt éreztem közel magamhoz, de úgy látszik, az csak azért volt mert alám feküdt... de most érzem, hogy barát.
-Azt hiszem. - mormogok.
-Jó kezekben van. - meglapogatja a vállam mire rá vicsorogtam, így inkább távozik. Újra a Joseokra néztem, aki épp felvágta Heejoo oldalát ahol a bordái vannak, mire bedug egy csövet, Heejoo azonnal rendesen kap levegőt. Mert időközben fuldokolni kezd. Jin hozta a varró készletét, és neki állt bevarrni a mélyebb sebeket. Joseokkal úgy viselkedtek, mint az orvosok. Joseok már régen is lopkodta az orvosi könyveket a táborban, úgy látszik javára vált. Taehyung Heejoo ajkai közzé folyatott valamit, majd Heejoo lassan egyenletesen vette a levegőt. Jin rám néz.
-Megmarad. Már csak a tűdejét kell valahogy helyre hozni. Úgy érzem, más belső szerve nem sérült. - mondja mosolyogva.
Ezt jó hallani. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mire a bátyám rám néz.
-Mi a faszt nézel? - förmedek rá. Tudom, seggfej vagyok vele, de Istenem! Őt annyira imádta mindenki, mert furcsa volt, hogy csonti létére emberi, engem meg ketrecbe zártak, mert megharaptam valakit. Könyörgöm! Ő dugta az ujját a számba, annak meg jó íze volt hát megkóstoltam. Nem én voltam a ludas.
-Hoseok, nem tudjuk mikor tér magához Heejoo, jobb lenne ide hozni minden cuccunk. Jó hely ez, meg Heejoot nem fogjuk cipelni vissza. - mondja Nam.
-Segítek. - egyezek bele.
-Rendben. Menjünk. - indult ki.
