Új világ, a vég után. (16.rész) (THE END)

Minden cuccunkat összepakolva mentünk vissza a barlanghoz. Ha jobban megnézem a helyet, még télre is jó lenne. Védett, belső termálvíze van, több lyukak is találhatóak. Azok jók lennének szobáknak... szóval beszélnem kell a drága testvéremmel. Kellett ez nekem? Mint kecskének a kés, komolyan. Franc se gondolta, hogy ez lesz, és csak abban reménykedem, hogy Heejoo életben marad, mert valljuk be, nem sok esélyt látni rá.

-Joseok... beszélni akarok veled! - szólok neki. Feláll és jön hozzám, én pedig elindulok ki. Rám néz azokkal a hatalmas szemeivel, amit annyira imádtak a táborban. -Gondolom az leesett, hogy Heejoot nem hagyjuk itt, szóval maradnánk. Tudom, hogy a tiéd ez a terület meg minden...
~Nyugodtan maradhattok, engem kicsit se zavartok. - szólal meg a fejemben. Ja, hogy ez még megvan? Remek.
-Azt hittem ebből kinőttünk. - fintorgok.
~Ikrek vagyunk Hoseok.
-Tudod, kicsit idegesítő, hogy a fejembe mászol! Kicsin érdekes volt de így... - néztem rá -Olyan mintha az agyam molesztálnád. - megborzongok.
Hülye hangon felnevet, én pedig elmosolyodok. Ezt régen is bírtam. Pedig irtózatosan gyűlöltem utána. Mindenki vele foglalkozott, én meg egyedül maradtam. Bár, Ő elég sokáig velem volt.
És amikor ketrecbe zártak, Ő hordott nekem dugiba ételt, és az mindigis jól esett.
De sose tekintettem igazán testvérnek.
-Köszönök azért mindent... - szólalok meg.
~Igazán nincs mit. Szívesen teszem. - biccent.
-Fiúk! Heejoo... - rohan ki Taehyung, mi meg természetesen be.

Joseok, két órán keresztül próbálta életben tartani, de nem sikerült. Tae teljesen kikészült, a kemény fiúk pedig zokogtak mint a babák, csak én és a testvérem térdeltünk a teste mellett, rezzenéstelen arccal. Tudtuk, hogy ez lesz, én legalábbis éreztem, hogy Heejoo nem marad életben. Túl súlyosak voltak a sebei, meg azért mi se vagyunk ám orvosok, hogy megoperáljuk, mert biztos, hogy volt belsővérzése is.
Életemben először lettem szerelmes, tudom mostmár milyen érzés, és soha többet nem fogok mást szeretni.

Heejoot a barlanghoz közel temettük el. Taehyung teljesen kifordult magából, rá két napra öngyilkos lett. Őt Heejoo mellé raktuk. Utána természetesen ott maradtunk végleg. Joseok, rengeteget segített, mégis, lelkileg egyedül voltam. Hiányzott Heejoo...
Azóta se értem se magamhoz, se máshoz. Egyszerűen, nem vitt rá a lélek.

Ő az egyetlen és az utolsó akit szerettem ezen a világon, és így is haltam meg. A sírja mellett fekve.

THE END