-Nagyon rég volt ilyen fáradt. Tán akkor amikor voltunk a Disney landben. - gondolkodot el. -Neked nincsen gyereked? - rám néz.
-Nem, sajnos nincs. - elfintorodok.
-Hogyhogy? - leült, elém rakott egy bögre teát.
-Hát... nincs megfelelő ember rá... aki csak felismer otthon, vagy undorral néz rám, vagy csak megdug és lelép. - mondom.
-Akkor nem úgy van, mint nálunk, igaz? - kérdi.
-Nem. Sajnos. - elszomorodok.
-De Te most szerelmes vagy... - arcom fürkészi. Becsukom a szemeim, de egy könnycsepp akkor is kicsordult. -Mi történt? - hozzám siet, megölel. Mi az? Mindenki ölelget mostanában?
Miután megnyudogtam, meséltem neki Jungkookról. Kicsit fel volt háborodva, amiért ilyet tett, de beismerte, hogy még gyerek. Én is így tekintek rá, szóval emiatt nem szólt, se a korkülönbség miatt se. Már eleve azzal kezdtem, hogy gyerek, én pedig a kis lábujjamtól, a hajam tövéig szeretem. Túl fiatal! Igen, az, de a szerelem, nem ismer határokat, igaz? Vagy nálunk az a határ, hogy fiatal?
Annyira tanácstalan vagyok, hogy már fáj...
-Nem... - morgom. -Főnök kikötése volt, hogy berakjanak egy fogamzásgátló izét a karomba, addig amíg házas nem leszek... idióta! Amúgy is minden hónapban orvoshoz zavar! - mondom idegesen.
-Szerelmes! Hagyd, ez normális, ha patthelyzetben van... - mondja Shin. Egyetértve bólogatok nekik. Insoo fintorog egyet.
-Nem értem én a női logikát az már tuti! - mondja. -Abba a kis cuki fekete kölyökbe, aki a szomszédod? - kérdi, és évek óta, először, most egy kevés kedvességet hallottam a hangjában. Lehajtottam a fejem.
-Mi? A cuki fiú a szomszéd? A szomszédod? - rohan hozzánk Shin. Odaadom neki a telefonom, hogy nézze meg, mert a képernyőn is Ő van, nem csak a fejemben. -Óh! Édes! Ez a fiú olyan szerelmes beléd mint a nagy ágyú! Nézd ahogy téged néz! - lapozgatta a képeket.
-Amikor ott voltam, hogy elhozzalak, engem majdnem felnyársalt a szemével, de amikor Rád nézet, ellágyult a tekintette. Mégis szomorú volt... - mondja Insoo.
-Szia Pindur! Hát Te még nem alszol? - kulcsot a zárba raktam, és kinyitottam az ajtót, lábbal betoltam a bőröndjeim. Vásárolni is voltam ám!
-Amíg nem lát, és nem beszél veled addig még ágyba se tudtam pakolni! - hallottam Amanda hangját.
-Jaj Te! - elnevetem magam. -Na de mostmár szépen ágyba! Minnél hamarabb fekszel le este, annál hamarabb jön el a másnap, és egy nappal kevesebb, mielőtt eljössz hozzám. - mondom neki lágy hangon.
-Lotte? - kérdi.
-Lotte! - bólintok.
-Jó éjt Yoyo! Szeretlek! - int és puszit ad a kamerának.
-Jó éjt Pindur! Én is téged! - mosolyogva néztem ahogy Amanda betakarja, aztán elveszi a tabit -Bármikor hívhat, ha nem vagyok itthon akkor nem tudom felvenni elsőre, ezt majd mond el neki. Oké?
-Persze! Jól utaztál? - kérdi.
-Jól, kicsit fárasztó, de itthon vagyok, és éhes, úgyhogy én most megyek, rendelek valamit. - mosolyogtam. -Jó éjt!
-Neked is Yoyo. - kuncog. Intek, és kikapcsolom, majd a pultra raktam a kis készüléket. Azonnal rendeltem magamnak kaját, és amíg vártam, lezuhanyoztam, kipakoltam félig, aztán ettem, mert megjött a kaja, majd teljesen kipakoltam, és bedőltem az ágyba.