Szerepem szerint, én most egy rabszolga lány vagyok, akit megvett a csúnya nagy hímtagu bácsi. Kicsit vicces volt. Párszor el is nevettem magam, olyankor, Scott a partnerem, röhögve kidőlt.
-Na jól van gyerekek, így sose végzünk! - kuncog a rendező.
-Elnézést! - mosolyogtam rá. -Kaphatok egy kis vizet? - kérdem. Kezeim meg voltak bilincselve, de van rajta két kis gomb, amitől le tudom venni. Kaptam egy kis palackos vizet, abból ittam egy keveset, mert ha sokat iszok, egy idő után pisilni kell menni.
-Elnézést! - mosolyogtam rá. -Kaphatok egy kis vizet? - kérdem. Kezeim meg voltak bilincselve, de van rajta két kis gomb, amitől le tudom venni. Kaptam egy kis palackos vizet, abból ittam egy keveset, mert ha sokat iszok, egy idő után pisilni kell menni.
És végre, nem rontottam el a szöveget, bevetettem az össze szexis nézésem, és hangom, ahogy arra kérem a gazdám, tegyen magáévá. Szívesen röhögtem volna, de ahogy az ágyhoz vezetett, és hozzá láncolta a bilincset az ágyhoz, nyelve pedig munkához látott, hát, meg kell mondjam, nagyon jól csinálta. Ettől még csak színészkednem se kellett. Jöttek a hangok maguktól.
Scott irtó jó fej. Elvitt a családjához, ahol bemutatta a feleségét, aki mese szép volt, meg is kérdeztem, hogy nem zavarom e, de csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Én is ott dolgoztam. - adott rá magyarázatot. Teljesen ledöbbentem.
Annyira édes kisfiúk volt, hogy majdnem haza hoztam. Amíg Amanda a vacsit készítette, én fel s le kergettem Kevint, aki nagy kacagások közepette rohant előlem, és amikor elkaptam, olyan aranyosan kacagott, hogy csak mosolyogtam rajta.
-Nem ilyen közvetlen amúgy. - hallottam meg Amanda hangját az ajtóból. Épp repültettem a kis pindurt. Négy éves.
-Tényleg? - meglepve engedtem el.
-Persze. Nagyon fél másoktól. - rám mosolyog.
-Fogadni merek, hogy, próbálsz elcsábítani mi? - néztem a picire. Rám vigyorog. -Ejh Te kis bitang! - elnevetem magam. Imádom a gyerekeket.
-Yoyo.. - nyakamba kapaszkodik. Nem tudta kimondani a Hyot, így lettem Yoyo.
-Kész a vacsi. Gyertek. - int Amanda. Kipattogunk Kevinnel, asztalhoz ülünk, és ekkor vettem észre a rendezőt, meg a fiúkat, Shint és Insoot is. Teljesen elkalandoztam a kisfiú miatt.
-Máris csajozol fiam? - vigyorog Scott Kevinre.
-Igen! - úgy felkiáltott, és csapta a kezeit a magasba, hogy orrba csapot. Nevetve fogtam az orrom
-Óvatosan picur! - néztem rá. Kaptam rá egy cuppanós puszit.
-Gyere szépen, Hyo had egyen! - mosolyogva hívta Amanda.
-Nem. - durcásan belém kapaszkodott.
-Eszik velem. Engem nem zavar. - mosolyogtam. Amanda megrázta a fejét, de hagyta, hogy Kevin velem egyen. Mire végeztünk, még a hajamban is volt krumpli, meg szósz. De Kevin nagyon álmos lett, így Amanda elvitte aludni, én pedig végre csatlakoztam a beszélgetéshez.
-Yoyo! - hallottam Kevin hangját. Megfordultam, ő pedig már pizsiben, szaladt hozzám. Jó szorosan megölelt, kaptam egy puszit is az arcomra. -Holnap eljössz? - kérdi.
-Ha anya megengedi, akkor holnap, mivel nem lesz dolgom elmegyünk sétálni! Egész nap veled leszek. - biccentek.
-Anya?
Oh! A kiskutya szemek. Amanda olyan szeretettel nézte a picit, hogy majdnem rám tört a sírás.
-Nekem megfelel.
-Éljen! - megint kapok egy puszit, rohant az apjához, aztán szaladt is fel.
-Én is ott dolgoztam. - adott rá magyarázatot. Teljesen ledöbbentem.
Annyira édes kisfiúk volt, hogy majdnem haza hoztam. Amíg Amanda a vacsit készítette, én fel s le kergettem Kevint, aki nagy kacagások közepette rohant előlem, és amikor elkaptam, olyan aranyosan kacagott, hogy csak mosolyogtam rajta.
-Nem ilyen közvetlen amúgy. - hallottam meg Amanda hangját az ajtóból. Épp repültettem a kis pindurt. Négy éves.
-Tényleg? - meglepve engedtem el.
-Persze. Nagyon fél másoktól. - rám mosolyog.
-Fogadni merek, hogy, próbálsz elcsábítani mi? - néztem a picire. Rám vigyorog. -Ejh Te kis bitang! - elnevetem magam. Imádom a gyerekeket.
-Yoyo.. - nyakamba kapaszkodik. Nem tudta kimondani a Hyot, így lettem Yoyo.
-Kész a vacsi. Gyertek. - int Amanda. Kipattogunk Kevinnel, asztalhoz ülünk, és ekkor vettem észre a rendezőt, meg a fiúkat, Shint és Insoot is. Teljesen elkalandoztam a kisfiú miatt.
-Máris csajozol fiam? - vigyorog Scott Kevinre.
-Igen! - úgy felkiáltott, és csapta a kezeit a magasba, hogy orrba csapot. Nevetve fogtam az orrom
-Óvatosan picur! - néztem rá. Kaptam rá egy cuppanós puszit.
-Gyere szépen, Hyo had egyen! - mosolyogva hívta Amanda.
-Nem. - durcásan belém kapaszkodott.
-Eszik velem. Engem nem zavar. - mosolyogtam. Amanda megrázta a fejét, de hagyta, hogy Kevin velem egyen. Mire végeztünk, még a hajamban is volt krumpli, meg szósz. De Kevin nagyon álmos lett, így Amanda elvitte aludni, én pedig végre csatlakoztam a beszélgetéshez.
-Yoyo! - hallottam Kevin hangját. Megfordultam, ő pedig már pizsiben, szaladt hozzám. Jó szorosan megölelt, kaptam egy puszit is az arcomra. -Holnap eljössz? - kérdi.
-Ha anya megengedi, akkor holnap, mivel nem lesz dolgom elmegyünk sétálni! Egész nap veled leszek. - biccentek.
-Anya?
Oh! A kiskutya szemek. Amanda olyan szeretettel nézte a picit, hogy majdnem rám tört a sírás.
-Nekem megfelel.
-Éljen! - megint kapok egy puszit, rohant az apjához, aztán szaladt is fel.
-Szereted a gyerekeket. - néz rám Insoo. Bólintok.
-Szeretnék én is egyet majd. - beleiszok a teámba, és néztem az ablakból a várost.
-Miért nem keresel inkább valakit, aki elvesz, és családod alapíts? - rá néztem.
-Azért, mert mindenki azt látja, hogy Diamond vagyok, nem pedig Hyosung, az esetlen kislány, aki szerelmet akar. - lehajtom a fejem.
-Túl rég vagy ebben az iparban, ahhoz ,hogy tényleg csak Hyosungot lássák. - egyet értettem vele. Ez igaz. Szemeim könnyesek lettek, Insoo pedig hozzám lép. Négy év alatt, most először emberi volt velem... megölelt! Miután kisírtam magam, bementem Shinhez, mellé dőltem. Megfogta a kezem, és Ő is megölelt. Hiányzik Jungkook!
-Szeretnék én is egyet majd. - beleiszok a teámba, és néztem az ablakból a várost.
-Miért nem keresel inkább valakit, aki elvesz, és családod alapíts? - rá néztem.
-Azért, mert mindenki azt látja, hogy Diamond vagyok, nem pedig Hyosung, az esetlen kislány, aki szerelmet akar. - lehajtom a fejem.
-Túl rég vagy ebben az iparban, ahhoz ,hogy tényleg csak Hyosungot lássák. - egyet értettem vele. Ez igaz. Szemeim könnyesek lettek, Insoo pedig hozzám lép. Négy év alatt, most először emberi volt velem... megölelt! Miután kisírtam magam, bementem Shinhez, mellé dőltem. Megfogta a kezem, és Ő is megölelt. Hiányzik Jungkook!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése