Új világ, a vég után. (16.rész) (THE END)

Minden cuccunkat összepakolva mentünk vissza a barlanghoz. Ha jobban megnézem a helyet, még télre is jó lenne. Védett, belső termálvíze van, több lyukak is találhatóak. Azok jók lennének szobáknak... szóval beszélnem kell a drága testvéremmel. Kellett ez nekem? Mint kecskének a kés, komolyan. Franc se gondolta, hogy ez lesz, és csak abban reménykedem, hogy Heejoo életben marad, mert valljuk be, nem sok esélyt látni rá.

-Joseok... beszélni akarok veled! - szólok neki. Feláll és jön hozzám, én pedig elindulok ki. Rám néz azokkal a hatalmas szemeivel, amit annyira imádtak a táborban. -Gondolom az leesett, hogy Heejoot nem hagyjuk itt, szóval maradnánk. Tudom, hogy a tiéd ez a terület meg minden...
~Nyugodtan maradhattok, engem kicsit se zavartok. - szólal meg a fejemben. Ja, hogy ez még megvan? Remek.
-Azt hittem ebből kinőttünk. - fintorgok.
~Ikrek vagyunk Hoseok.
-Tudod, kicsit idegesítő, hogy a fejembe mászol! Kicsin érdekes volt de így... - néztem rá -Olyan mintha az agyam molesztálnád. - megborzongok.
Hülye hangon felnevet, én pedig elmosolyodok. Ezt régen is bírtam. Pedig irtózatosan gyűlöltem utána. Mindenki vele foglalkozott, én meg egyedül maradtam. Bár, Ő elég sokáig velem volt.
És amikor ketrecbe zártak, Ő hordott nekem dugiba ételt, és az mindigis jól esett.
De sose tekintettem igazán testvérnek.
-Köszönök azért mindent... - szólalok meg.
~Igazán nincs mit. Szívesen teszem. - biccent.
-Fiúk! Heejoo... - rohan ki Taehyung, mi meg természetesen be.

Joseok, két órán keresztül próbálta életben tartani, de nem sikerült. Tae teljesen kikészült, a kemény fiúk pedig zokogtak mint a babák, csak én és a testvérem térdeltünk a teste mellett, rezzenéstelen arccal. Tudtuk, hogy ez lesz, én legalábbis éreztem, hogy Heejoo nem marad életben. Túl súlyosak voltak a sebei, meg azért mi se vagyunk ám orvosok, hogy megoperáljuk, mert biztos, hogy volt belsővérzése is.
Életemben először lettem szerelmes, tudom mostmár milyen érzés, és soha többet nem fogok mást szeretni.

Heejoot a barlanghoz közel temettük el. Taehyung teljesen kifordult magából, rá két napra öngyilkos lett. Őt Heejoo mellé raktuk. Utána természetesen ott maradtunk végleg. Joseok, rengeteget segített, mégis, lelkileg egyedül voltam. Hiányzott Heejoo...
Azóta se értem se magamhoz, se máshoz. Egyszerűen, nem vitt rá a lélek.

Ő az egyetlen és az utolsó akit szerettem ezen a világon, és így is haltam meg. A sírja mellett fekve.

THE END 

Új világ, a vég után. (15.rész)

Szerintem életemben nem voltam így lesokkolva, mint most. Ők... ikrek? De hogy lehet?
-Okééé! Kábé húsz perce vagy így lesokkolva! Túl léphetnénk ezen? - sóhajt fel Hoseok.
-De... ez... hogy? - nyögtem ki.
-Anyánkat megdugták aztán lettünk mi. Én több csonti gént kaptam emberi testhez, Ő pedig több emberit csonti testhez. Azért ilyen szépek a fogai meg minden! - mondja gúnyosan Hoseok.
-Hogy beszélsz a testvéredről? Nem szégyenled magad? - szólok rá.
-Sose tartottam testvérnek!
-Attól az! Bármit teszel, egy az anyátok és az apátok. Hiába néztek ki máshogy! Ugyan az a vér van bennetek. - csattantam fel. Hoseok és Hapci hatalmas szemekkel néz a hátam mögé.
-Meg ne merj mozdulni! - suttogta Hoseok és óvatosan néz rám.
-Ugyan miért? Most ezzel akarsz elhallgattatni? - csattantam fel újra mire hirtelen valami éles és hegyes, több ágú izé állt belém, aztán éreztem ahogy megemel és elhajit egyenesen egy fának.

*Hoseok*
Teljesen lefagytam amikor megláttam a sutát. És ez hím volt, plusz óriási. Olyan könnyen döfte Heejooba az egyik nagy, ágas bogas aggancsát, mintha egy almába nyomtam volna egy kést. Aztán elhajította. Bármennyire is rohantam volna Heejoonak segíteni, tudtam, hogy nem mozdulhatok, mert elég rossz a látása egy suta hímnek, de a hangokra érzékeny, azonnal felnyársalna. A bátyám se mozdult, pedig ugyan úgy szereti Joot mint én. A hím körbe szagolt, aztán elment, Joseokkal pedig egyszerre mozdultunk Heejoo felé.
-Hozd... - int Joseok én pedig fogom Heejoo testét és követem, közben találkozunk a fiúkkal akik ledöbbentek, és rohantak segíteni. Jo meg utasított mindenkit mit csináljon. -Oda, vidd víz... ruha le... - mutat a barlangja egyik oldalára, mert már ideértünk. Én teszem amit mond és viszem lemosni, a háta tele van lyukakkal, amik véreznek, de még lélegzik. Nagyon gyengén. Joseok ahogy bejön, mutat, hogy tegyem le, Ő pedig kenegetni kezdte a lyukakat, majd jött Jin, hozta a kötszert, és segített neki. Taehyung holt sápadt fejjel ült Heejoo mellett és fogta a kezét meg tartotta én pedig csak álltam és néztem a bátyám. Három perccel idősebb. Nem mondtam el Heejoo-nak, hogy volt tesóm, mert nem tartom annak, most mégis, Ő az aki segít azon, akit a világon mindennél jobban szeretek. Igen, pár hónap alatt, tudatosult bennem, hogy én, bizony szeretem, mégha az én módomon is, de szeretem. A selymes haját, a sárga szemeit, amik olyanok mint az enyém, a gyönyörű mosolyát, puha érintését, édes hangját.
-Jól vagy? - áll mellém Yoongi. Rá néztem és bólintok. Annó őt éreztem közel magamhoz, de úgy látszik, az csak azért volt mert alám feküdt... de most érzem, hogy barát.
-Azt hiszem. - mormogok.
-Jó kezekben van. - meglapogatja a vállam mire rá vicsorogtam, így inkább távozik. Újra a Joseokra néztem, aki épp felvágta Heejoo oldalát ahol a bordái vannak, mire bedug egy csövet, Heejoo azonnal rendesen kap levegőt. Mert időközben fuldokolni kezd. Jin hozta a varró készletét, és neki állt bevarrni a mélyebb sebeket. Joseokkal úgy viselkedtek, mint az orvosok. Joseok már régen is lopkodta az orvosi könyveket a táborban, úgy látszik javára vált. Taehyung Heejoo ajkai közzé folyatott valamit, majd Heejoo lassan egyenletesen vette a levegőt. Jin rám néz.
-Megmarad. Már csak a tűdejét kell valahogy helyre hozni. Úgy érzem, más belső szerve nem sérült. - mondja mosolyogva.
Ezt jó hallani. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mire a bátyám rám néz.
-Mi a faszt nézel? - förmedek rá. Tudom, seggfej vagyok vele, de Istenem! Őt annyira imádta mindenki, mert furcsa volt, hogy csonti létére emberi, engem meg ketrecbe zártak, mert megharaptam valakit. Könyörgöm! Ő dugta az ujját a számba, annak meg jó íze volt hát megkóstoltam. Nem én voltam a ludas.
-Hoseok, nem tudjuk mikor tér magához Heejoo, jobb lenne ide hozni minden cuccunk. Jó hely ez, meg Heejoot nem fogjuk cipelni vissza. - mondja Nam.
-Segítek. - egyezek bele.
-Rendben. Menjünk. - indult ki.

Új világ, a vég után. (14.rész)

Úgy jól laktam, hogy alig bírtam mozdulni. Hasam simogatva néztem a csillagokat, ami átlátszott a fák közt, és meg kell mondanom, gyönyörű látvány volt.
-Hogy vagy? - hajol fölém Hoseok.
-Túl ettem magam. Nagyon finom volt a hús. - rá mosolyogtam, felnyúlva, megsimogattam az arcát.
-Ennek örülök. Nem akarom, hogy legyengülj. - kezemhez bújt, belecsókolt a tenyerembe, aztán sárga szemeivel rám pillant. -Csontik vannak erre... - mondja halkan. -Úgy négy minket néz. Fiúk, készüljetek. - mondja, de a fiúk nem mozdulnak. Hoseok pedig továbbra is engem néz. -Nyugi. Ha lássák, hogy nem vettük őket észre, akkor vagy elmennek, vagy támadnak a hús miatt ami itt van. - mondja, és lehajol hozzám, megcsókol. Kicsit félek, ezért persze feszült leszek, és nem tudok rendesen a csókra koncentrálni.
Aztán hirtelen minden felfordul. Utálom az ilyen fordulatokat! Egyszer minden tök nyugis, aztán meg bum! Beüt a krah.
A csontik támadtak, Hoseok engem védett, a fiúk a húst és a tábort.
-Menj! Segíts a fiúknak. - néztem Hoseokra.
-Nem hagylak itt! - néz rám dühösen.
-Ne aggódj! Elbújok. - bólintok, mire felsóhajt, Én pedig elszaladok. Nem jöttek utánam, jobban lefoglalta őket a hús, mint Én és ez jó. Legalább nem kapnak el.

Már lassan pirkadt, Én meg teljesen elbolyongtam az erdőben.
Egyik részen észrevettem egy tisztást. Boldog mosollyal az arcomon sietek oda és csodálatos látvány fogad, ahogy a Nap kel éppen fel.

Leültem a rét szélére és gondoltam itt megvárom Hoseokot. Úgyis utolér amilyen jó az orra. Egyik résznél egy ismerős alakot vettem észre, ezért felpattanva integetni kezdtem neki.
-Hapciii! - kiáltok neki. Ő ijedten szét néz, meg hátra, aztán hozzám siet. -Szia! Ne is kérdezd miért vagyok itt! Megtámadtak a csontik, Én pedig elrohantam. De Hoseok már biztos keres. - mosolyogtam rá. Hoseok név hallatán elfintorodik. Nagyon utálják ezek egymást, az már biztos. Hoseok se szereti ha róla beszélek, mármint ha Hapciról, és pont így van fordítva is.
-Heejoon. - lép ki Hoseok a fák közül.
-Hoseok! - mondom boldogan.
-Joseok! - biccent egyet Hapcinak.
-Jááá! Ez a neved? - pattantam Hapcihoz. Bólint. -De jó! - megöleltem, mire Hoseok elránt tőle.
-Nem akarom, hogy olyan szagod legyen mint neki! - húz maga mellé.
-De hisz a barátom! És megmentette az életem is. - elrántom a karom.
-Kicsit légy halkabb, nem jó ha erre hangoskodsz, ez itt a vad suták területe. - mondja Seokie.
-Nem érdekel! - csattantam fel. -Miért vagy ilyen vele? Ő nem csonti. Legalábbis nem teljesen! Annyira utálom, hogy így viselkedsz vele. - mondom kétségbe esve.
-Ő a testvérem! - mondja, Én pedig lefagyok. -Az ikertesóm, hogy pontosabban legyünk.
Szám is eltátom a megdöbbentő hír hallatán. Ez hogy lehetséges?

(Muhahaha, kicsit sunyi leszek és itt hagyom abba a részt :D )

Új világ, a vég után. (13.rész)

-Mesélsz nekem, hogy lett a Föld ilyen? - kérdem Jint.
-Persze! Várj, hozom a jegyzeteim. - pattant fel és elszalad.
-Jin szeret ilyenről beszélni. - ül mellém Taehyung.
-Tudom. Én pedig szörnyen kíváncsi vagyok. - helyezkedek el , Taehyung pedig azonnal az ölembe rakja a fejét, én pedig a haját kezdtem el piszkálni.
-Itt is vagyok. - jelenik meg Jin.
-Hallgatlak! - néztem rá kíváncsian.
-Az üstökös, csak súrolta a földet, nem becsapódótt, mert akkor semmi se maradt volna, csak egy kihalt bolygó lenne. Viszont, pár darab letört róla, azok csapódtak a földbe, azok tolták el, és a nagyobb üstökös a helyéről az egész bolygót. Az elektromos vihar amit hozott, az nagyobb volt és veszélyesebb, az is segített abban, hogy a tengely felboruljon, ezzel minden felborult. - ezt mind, rajzokkal mutatta meg. -Természetesen jött a Hold is a Földdel, azért van ilyen közel. Nagyon sokáig még rendes levegő se volt, az állatok nehezen alkalmazkodtak, végül az atmoszféra, szépen lassan helyre jött, azért van ilyen friss levegő, mert a fák túl fejlődtek. És azért van ilyen szép égboltunk is.  - magyarázta meg.
-Wow! - pislogva néztem szét. Azért ekkorák akkor a fák!
-Bizony. - bólogat Jin. -Tessék, itt a többi jegyzetem. Nézd át nyugodtan. - ad egy táskát a kezembe. Taehyung ásitva ül fel, majd lassan felállt, elment egy fához... nem részletezem miért.
Végig néztem és olvastam a jegyzeteit. Úgy látszik Ő a kis tudós itt.

Muszáj voltam sétálni kicsit. Újra egyedül lenni...
Megfigyeltem a tájat, a fákat, fűvet, bokrokat. Teljesen más volt minden, nem úgy mint Jin képein amiket talált.

Valami hirtelen homlokon vágott. Felnéztem, és tőlem nem messze állt Hapci.
-Szia! - ragyog fel az arcom, mire rám mosolyog, karjait kitárja, én pedig azonnal rohanok hozzá, és a karjaiba ugrok. -Jaj de híányoztál! - mondom boldogan.
-Nekem is Te... - mondja.
-Hogy vagy? Merre jártál? Mindegyis! Olyan jó téged újra látni! - engedem el és pattogni kezdtem.
-Séta... - int.
-Séta! - bólintok. 

Csendben sétáltunk egymás mellett, de Hapci, minden virágot, fűvet megnézett, ellenőrzött, nagyon aranyos volt.
-Gyógyfüveket szedsz? - kérdem. Rám néz, és bólint. -És, honnan tudod melyik melyik? - pattogok mellé.
Az orrára mutat.
-Édes... méreg... keserű... gyógyszer. - néz rám újra, orrom alá dug egy ketté tört levelet, megszagolom, és édes volt.
-Ez édes. - néztem rá. Bólint, elvesz egy másikat, ketté tépi, és az orrom alá dugja. Keserű íz tölti be a szám és az orrom. -Fúj! - borzongok meg. -És Te tudod melyik milyen hatású? - bólint. -Hogyan jössz rá? - kíváncsiskodok. Végig húzta a karján, ami elszíneződött. -Azta! - képedek el. -És Te ezeket feljegyzed valahol? - kérdem. Bólint. -Tudsz írni? - újra bólint. -De hisz ez remek! - mondom boldogan.
-Heejoo? Merre vagy? - hallottam meg Hoseok hangját. Hapci színe valamiért szürke lett, tüsszent egyet mérgesen aztán rám néz.
-Menned kell? - kérdem szomorúan. Bólint. -Merre leszel? A barlangodban? - bólint. -Majd megkereslek. Szeretlek Hapci! Vigyáz magadra. - öleltem meg, aztán szaladok Hoseok elé.
-Merre voltál? - ölel magához.
-Csak sétálni. Meg szét néztem Jin jegyzetei miatt. - kuncogok.
-Menjünk! Hoztunk húst, nem messze pedig van pár csonti, nem akarom, hogy egyedül mászkálj itt nekem. - terelget el onnan, Én pedig persze terelgetés nélkül is megyek.

Új világ, a vég után. (12.rész)

*Hoseok*

Én voltam abban a pillanatban a világ legboldogabb embere! Újra éreztem édes csókját, apró kezeit, és a teste melegét! Itt van. Velem!
-Hogy kerülsz ide? - pusziltam össze-vissza az arcát.
-Hiányoztál! - nevet fel.
-Te is nekem! Szörnyen! - mondom izgatottan. 
-Érzem. - néz fel rám mosolyogva. Annyira jó, hogy nem taszít el. Ezek szerint, túl tette magát a történteken. Erre vágytam a legjobban.
-Jól vagy amúgy? - kérdem fejem oldalra billentem.
-Igen... azt hiszem. Vagyis nem teljesen, mert még kicsit nehezemre esik nem eltolni téged, de annyira jól esik, hogy ölelsz. - sóhajt fel, és rám pislog.
-Ezt jó hallani. - mosolyogtam rá.
-Taehyung? - kérdi.
-Nincs. V teljesen legyőzte...
-Micsoda? - ijedt meg.
-V teljesen át vette Taehyung testét.
-Na azt már nem hagyom! - kihúzta magát, és durcás fejjel nézett.

*Heejoo*

Muszáj látnom V-t. Ha Őt legyőzöm, túl tudok lépni azon, hogy megerőszakolt, és meg akart ölni.
-Óh itt a kis hercegnő, akit Taehyung, annyira imád. - vigyorog rám. Undorító. -Kérsz repettát szépség? - kacsint rám. Lerakom a zsákom, elé lépek és lekeverek neki egy hatalmas pofont.
-Erősebb vagyok annál, hogy egy ilyen pöcsfejtől féljek! Igen! Bemocskoltál. Lelkembe tapostál. De nem kapod meg azt az örömöt, hogy rettegjek tőled, szóval kérem vissza Taehyungot. Most! - mondom határozottan. -Ad vissza Taehyungot. - vágtam újra pofon.
-Tökös csaj vagy! És hogy lásd mennyire bírlak, visszakapod a köcsög Taehyungodat. - vigyorog rám majd a szemeim először bíbor lett, aztán újra az az édes kutyuska szem fogadott, amit szeretek.
-Heejoo? - kérdi meglepve, én pedig kioldozom, mire úgy rám vetti magát, hogy hátra esek, és felnevetek a hevességén. -Heejoo! - puszil össze-vissza az arcomon, meg a homlokomon.
-Hiányoztam mi? - kérdem nevetve. Namjoon leszedi rólam Tae, Hoseok talpra állít, és Taehyung újra rajtam köt ki, de most már talpon. Úgy ölel, mintha a világ legnagyobb kincse lennék.
-Nagyon! - motyogja a nyakamba. Teljesen más érzés volt Őt ölelni, más volt mint V.
-Örülünk, hogy itt vagy kislány! - borzol fel Namjoon mosolyogva.
-Én is. - mosolyogtam vissza boldogan.

Este, na mulatságban voltunk. Volt hús, meg a fiúk szereztek piát valahonnan, azt itták, meg nevettek. Jó volt így látni őket. Én a tűz egyik oldalán ültem a földön, hátamnál pedig Hoseok. A hajam piszkálta.
-Miért gondoltad meg pontosan magad, és jöttél vissza? - kérdi halkan.
-Miért? Hmm... talán a magány miatt. - válaszolok. -Itt lenni veletek a legjobb, mert nem vagyok egyedül... otthon meg... senki se vette észre, hogy leléptem, ugyan úgy kerültek mint mindig. És ez fájt.
-Sajnálom. - mormolta a hajamba.
-Nem kell. Jobb így. - sóhajtok.
-Wáááá! Jimin lesmárolta Jint! - röhög Suga, mire odanéztem és felnevettem. Muris látvány volt.
-Sose kérdeztem még meg. De nálatok ez miért ilyen természetes? - kuncogok.
-Zavar? - telepedik mellém Taehyung, fejét az ölembe rakja, kezem pedig azonnal a hajába túrt.
-Nem. De mégiscsak fiúk vagytok. - mondom.
-Tudod Joo, a szükség Nagyúr. Mi pedig ismerjük már annyira egymást, hogy ez ne legyen nálunk gond. - mondja Namjoon.
-Értem. - mosolyogtam rá, mire viszonozta. -Kimondott párosok? - kérdem. Kíváncsi vagyok na!
-Jint csak Namjoon. - nevet fel Taehyung.
-Sugát egy darabig Hoseok, de azóta Taehyung, aztán Taehyungot Jungkook... Jimint... várj ebbe belekeveredtem. - rázta meg a fejét Namjoon.
-Mindig változik, ki kicsodával. - legyint Jin. Majd újra megcsókolta Jimint.
-Másztál le róla? - kaparja le róla Namjoon, amitől elnevetem magam. -Inkább engem! - csücsörít. Jin felnevet, és rávetette magát, és kiterültek.
Mindig azt hittem, ez rossz dolog, de már nem. Boldogok így, és ez a fő.
-Egy ideig én csak Sugával voltam. Nem engedtem, hogy hozzám érjen mint Te, de a többit igen. - szólal meg halkan Hoseok. -Namjoon szerelmes Jinbe, és ezért van csak vele. Amúgy nő párti, mint mi mind, csak neki jól esik hogy Jin okos és gondoskodik róla. Ezért szerette meg. Suga azóta Taehyunggal van amióta megjelentél, Jimin, Jungkookkal, de amúgy tényleg változnak a párok. - simogatta a karom. Taehyung persze bealudt, de Namjoon fogta és bevitte, lassan pedig a többiek is mentek be.
-Sose jó az egyhangúság. - fejem megemelve, az állára adok egy csókot. -Ebben igazad van. - becsukja a szemeit, én magunkra húztam a takarómat, amit közben kiszedtem, majd elhelyezkedek, és én is becsukom a szemeim. Pillanatok alatt elalszom. Hónapok óta alig aludtam, de most olyan nyugodtan aludtam, hogy az hihetetlen!

Másnap reggel, úgy keltem, hogy valaki horkol. Mocorogtam kicsit, majd felnéztem, és Taehyung volt az. Hozzám bújva aludt. Hoseok pedig kicsit oldalt állt, épp felvette a mellényét. Becsukom vissza a szemeim, és még kicsit pihizek, amíg Taehyung is alszik.
Hallottam persze a fiúkat, hogy azt beszélni, hol fognak vadászni, meg, hogy Jin most itt lesz velünk, amúgy is alszunk. Megnyugtató volt, hogy nem egyedül maradtunk megint. Taehyung felhorkant, és lefordul rólam, alszik tovább. Nem tudom, hogy került alánk egy vastag pokróc, de kényelmes volt.

-Szép jó reggelt. - köszön halkan Jin.
-Neked is. - mosolyogtam rá, és gyorsan kerestem egy bokrot. Majd az egyik vödörből kimertem egy kis vizet, kezet mostam, és arcot, majd visszacsoszogok hozzá.
-Reggeli. - ad a kezembe egy tálkát, amiben úgy láttam valami sárga és fehér izé van. -Tojás. - kuncog fel.
-Wow! - néztem rá. -Még nem ettem, de hallottam róla. - kicsipek egy keveset, aztán bekapom. Isteni íze volt.

Új világ, a vég után. (11.rész)

*Hoseok*

Heejoo teljesen elfordult tőlünk. Távolság tartó, összerezzen ha hozzá érek, majd arrébb lép, nem szólal meg, nem mosolyog. Taehyung végre magához tért, és amikor elmondtuk mit tett V enyhén szólva kapott idegrohamot. Alig tudtuk lenyugtatni. Könyörgött Heejoonak, hogy bocsássa meg amit tett V, mert Ő sose bantaná, de Heejoo csak rezzenéstelen arccal nézte, ahogy vergődik, és próbál szabadulni, mert még le volt kötve, majd egyszerűen sarkon fordult, fogta a cuccait és elment. Utána akartam menni, de nem hagyták a fiúk. Főleg Jin. Azt mondta, hagyjuk most egyedül. Had rakja helyre magát, aztán talán láthatjuk újra. Ebben nem bíztam, mert láttam rajta, hogy undorodik tőlünk. Taehyung meg teljesen ki volt akadva, Heejoo után ordított, és a fejét verte a fába, de olyan erősen, hogy kihasadt a feje, és elájult. Jin persze rendbe rakta, majd hagytuk, had aludjon.
Annyira viszketet a talpam, hogy Heejoo után menjek, hogy már fájt. Vissza akarom kapni!

Úgy születtem, hogy anyám volt az egyetlen aki szeretett, hiába vagyok egy szörnyeteg. Aztán amikor öt éves voltam, meghalt, engem pedig ketrecbe zártak, vertek, alig adtak enni, azért is harcolnom kellett, embert ölni. És ez teljesen hideggé tett. Nem éreztem semmit. Mire elértem a 16 éves kort, egy kegyetlen harcos lettem, tele gyűlölettel az emberek felé, fejlesztettem magam, és produkciókat csináltam minden este a ketrecben ahol harcoltam, míg végül elborult az agyam, megöltem a fél kolóniát, darabokra szaggattam azt a férfit, aki elvitt, és megnyugodtam. Mindent amit értékesnek találtam, szépen elvettem, meg a maszkom, és leléptem. Magam után káoszt hagyva.
Attól, hogy egy állatnak nézek ki, nem vagyok az! Voltak érzéseim, de azokat kiölték belőlem. Gyökeresen.
És most újra éreztem. Heejoo, olyan érzéseket keltett bennem, hogy újra emberinek éreztem magam. Ő az enyém volt, hozzám tartozott. És most újra egyedül maradtam.

*Heejoo*

Visszamentem a kolóniához. Bármennyire is utálnak itt lent, nem tudtam volna ott maradni a fiúkkal. Észre se vették, hogy elmentem. Rám se néztek, amikor élelem után mentem, és három hónapnyit el is vittem. Nem állt szándékomban kimozdulni a szállásomról. Nem mintha bárki is bánta volna.
Magamra reteszeltem az ajtót, lezuhanyoztam, aztán pizsibe bújtam, és a jó régi ágyamba feküdtem. Jó volt itthon, éreztem anya illatát, levendula, és vanília illata volt mindig, most újra betöltötte az orrom. De csak remélni tudtam, hogy a fiúk találnak egy normális szállást télre.

*két hónap múlva*

Pár napja, egy lány keresett meg azzal, hogy varrjam meg neki a ruháit, ha már anya is azzal foglalkozott, hát belementem. Csak vennem kellett hozzá még anyagot, mert eléggé szét volt szakadva. De azt hiszem jól oldottam meg.
-Két arannyal többet kérek, ugyanis anyagot kellett vennem hozzá. - tartom elé a kupacot.
-Hogy mi? - háborodik fel, aztán elkapja a felső ruhát és megnézte, majd kicsit hunyorogva néz rám. -Szerencséd, hogy nem silány munkát csináltál! - dobja le az előző árát, aztán mellé két plusz érmét, majd távozik.
Mosolyogva raktam el a pénzt, mert ez jó volt, mármint a varrás. Már hiányzott. És ezzel, kicsit megint közelebb van hozzám anya.

Napok óta agyalok.
Hiányoznak a fiúk, és nem tudok mit tenni. Nem tudok dönteni, hogy vissza menjek hozzájuk...
Ha felmegyek, meg kell keresni őket, csak nem tudom, hogy hol kezdjem.
Túl kell lépni azon ami történt, mert szerettem velük lenni.

Igen, az lenne a legjobb, ha túl megy a tél, visszamennék hozzájuk. Velük akarok lenni. Főleg Hoseokkal. Hiába tett amit tett V... de velük jól éreztem magam. Szükségem van rájuk. Plafont bámulva, lassan aludtam el. És Hoseokkal álmodtam. Megint ott voltam fent vele a kis faházban, és most nagyon gyengéd volt velem. Figyelt rám, és... szeretett. Azt mondta szeret. Édesen suttogta a fülembe. Könnyes szemmel keltem fel. Ha ennyire képes vagyok újra visszamenni hozzájuk... hozzá, akkor én is szeretem. De lehet csak azért mert ő is olyan mint én persze lelkileg. Kiegészítjük egymást.

*tél vége után, egy héttel*
*Hoseok*
Figyeltem az erdőt, hátha meglátom valahol ha visszajön, vagy... nem! Erre gondolni se merek! Épségben van. Érzem. Csak abban nem vagyok biztos, hogy Joo visszatér hozzám. Három hete, V teljesen átvette Taehyung felett a hatalmat, így meg kellett kötözni, mert egy barom. Tae azért ment el, mert hiányzik neki Heejoo, és fáj neki, hogy V folyamatosan azt mutatta neki, hogy... rossz erre visszagondolni. Neszt hallottam a híd felől, ezért odamentem. Egy apró -fáról nézve az volt- barna bozontos valami hasalt a földön.
-Franc! - morogta egy lány hang, és szívem azonnal gyorsan kezdet el verni. Heejoo felállt, majd leporolta magát, aztán szét nézet. Elindult a régi tábor felé, de már nem arra voltunk, hanem egy régi épületben. Leugrottam a fáról, pont előtte, mire ijedten ült seggre. -Hoseok! Hülye vagy? Miért hozod rám a frászt? - puffog, én pedig lecsatoltam a maszkom, karját megfogva felhúztam és az ajkaira tapadtam. Azonnal a nyakamban kötött ki a két vékony karja, ajkai pedig megmozdultak. Viszonozta a csókot!

Új világ, a vég után. (10.rész)

Olyan simán ment minden. De tényleg! Meg lett csinálva a tábor, még csináltunk ilyen kis falat meg tetőt is ágakból, meg galyakból, hogy legalább azzal is védjük magunkat, aztán hirtelen, mintha valami elpattant volna Taehyungnál, rám támadt!

Teljesen nyugodtan pakoltam le a hálózsákokat, hogy a fiúk már ne pakoljanak, amikor megéreztem magamon Taehyung kezeit. Először azt hittem, megint simit akar, mint minden este, de amikor negfordultam, arca egyik oldala véres volt, szemei teljesen feketék, és úgy láttam nincs teljesen magánál.
-Taehyung! Mi történt az arcoddal? - kérdem ijedten, és azonnal elkezdtem letörölni.
-Elvágtam a kezem... - válaszol monoton hangon, ami nagyon megijesztet.
-Mutasd! - vettem kézbe a kezeit, de csak a jobb volt elvágva, a tenyere, ezért lemostam, majd bekötöttem. -Mostmár rendben lesz. - mosolyogtam rá kedvesen, de Ő az ajkaimhoz hajolt, megfogta az ép kezével a nyakam, és lenyomott a földre. -Tae... - nyögtem ki. Alig kaptam levegőt, amitől kapálózni kezdtem, de Ő bedurvult. Elengedte a nyakam, szét tépte a pólót rajtam, én pedig sikitozni kezdtem. Leszaggata rólam a nadrágot, aztán rá ült a csípőmre, hogy lenyomjon, ne tudjam megrugni.
-Taehyung! Kérlek! - könyörögtem neki sírva.
-Taehyung most nincs itt... kicsit alszik, ha úgy vesszük. - mondja mély hangon.
-Ki vagy Te? - kérdem meglepve.
-A nevem V! Mint a vér. - emeli meg a kezét, aztán rám vigyorog. -Figyeltelek ám! Olyan gyönyörű vagy, az a mocsok Hibrid geci nem érdemel meg! - morogja.
-Engedj el! - kezdtem el kapálózni újra, de lefogta a kezeim, majd pofon vágott. Úgy helyezkedett rajtam, hogy a bugyim félre húzva belém tudjon hatolni, amitől Ő hangosan felnyögött, én pedig újra sikitozni kezdtem, meg sírni.
Egy gond volt ezzel... hamar végzett, aztán rendbe szedte magát, majd rám ült, én pedig olyan erőtlen voltam a sírás és a sikoltozás miatt, hogy mozdulni se bírtam. Torkon ragadva megemelt, és rám vigyorgott.
-Kár érted... - szorult össze a keze, én pedig egyre jobban vesztettem el az eszméletem, de azt meg láttam, hogy valami fekete, szabályosan neki robbant V-nek, Ő pedig lerepült rólam, végül teljesen sötét lett minden.

*Hoseok*

Már messzire hallottam Heejoo sikitását, de nem voltam elég gyors. Fiúk is rohantak utánam, emberi tempóban, és amikor megláttam mi is folyik, nem haboztam cselekedni. Egyetlen ugrással rúgtam le Heejooról Taehyungot, de ahogy vigyorogva nézet rám, amikor földre zuhanva, macskás mozdulatokkal állt fel, azonnal tudtam ki is Ő most. V! Olyan nekem mint egy ellenség, gyors, kegyetlen gyilkos. Egy pillanatra néztem Heejoora, aztán újra V-re, de nagyon nehéz volt nem Heejoohoz rohanni, viszont, valahogy visszakell hozni Taehyungot. Vagy megölni V-t!
-Szép rúgás balfasz! - vigyorog rám. Utálom! Fel áll tőle a szőr a hátamon.
-Úristen! Heejoo... - hallottam meg Namjoon hangját, majd hátra nézve, láttam, hogy Jimin betakarja. Jin megnézi a pulzusát, és elsápadva néz rám.
-Nem... nem lélegzik... - mondja akadozva. Agyam elborítja a vörös köd, és V-re néztem.
-Hozzátok vissza... én addig megölöm V-t! És leszarom, hogy Taehyung is ott van! - mondom dühösen.
-Na gyere Te nagy cica! Kapj el. - lépkedet hátra, aztán sarkon fordulva, nevetve elszalad, én pedig utána....

*Jin*

Namjoon és Jimin mentek Hoseok után, én pedig próbáltam visszahozni Heejoot.
-Jungkook, emeld meg a fejét, fogd be az orrát, aztán a szájába fúj levegőt, hogy megteljen a tűdeje, utána én szívmasszázst csinálok. - utasítom a fiút. Bólint, és úgy tesz ahogy mondom, utána én kezdtem el a szívét nyomkodni, újra Jungkook, aztán én.
-Gyerünk Heejoo! - szólal meg Suga. Nagyon megkedveltük Heejoot, mert végre van valaki Hoseok mellett, ezért muszáj vissza hozni. -Vigyáz! - tol el minket Suga, a hasára ül, aztán kezeit összerakva, kétszer mellkason vágja, mire Heejoo köhögve kezd fulldokolni. Suga pedig azonnal megemeli, és magához fogja. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, és ülök a seggemre. Megúsztunk egy mészárlást...

*Hoseok*

Ahogy elértem V-t, letepertem a földre, ő pedig nevetve nézett fel rám.
-Jó kis nőt fogtál ki... olyan jó érzés volt megdugni... csak sokat sikoltozott. De jól esett. Utánad kiáltozott, ez pedig kicsit fájt. Mégis csak én mozogtam benne. - kuncog fel.
-Megöllek! - sziszegem az arcába.
-Csak tessék! Akkor a kis gyámoltalan haverotok is meghal. Azt pedig ugye nem akarjátok? - mosolyog.
-Nem érdekel. Heejoo az enyém, és Te bemocskoltad. - behúztam neki egyet, amitől felnevet.
-Heejoo... jaj a kis szűzike! De lettem volna a helyedben. Viszont, még most is szűk volt. Ah! De jó érzés lesz látni, hogy majd retteg tőletek. Főleg Taehyungtól. - nevet tovább. Namjoon leszed róla, és durván felkaparja onnan.
-Rohadj meg V! - kezdi el verni, majd hozzávágta egy fához. -Heejoo ártatlan volt. Taehyung nagyon szereti, és Heejoo is őt! Miért tetted ezt? - kérdi zihálva.
-Taehyung az enyém! Senki se szeretheti, és Ő se mást. - vigyorog véres arccal.
-Te beteg vagy! - mondja Jimin.
-Édes, tegnap este nem Taehyung volt aki megdugott, hanem én. Szóval Te ne pofáz! - néz Jiminre. Lassan sétáltam Taehyung, akarom mondani V elé, és teljesen nyugodtan vertem fejbe, amitől összerogyott.
-Csináljatok vele valamit, vagy megölöm. - mondom nyugodtan, és vissza sietek Heejoohoz. Jin, Jungkook, és Suga, egymás mellett álltak, ahogy megkerültem őket, láttam, hogy teljesen összekuporodva ült, és sírt. Fejét a térdeire rakta.
-Suga hozta vissza, utána sírva mászott oda, azóta úgy ül. - mondja halkan Jin.
-Heejoo... - guggulok elé, óvatosan hozzá értem, de elhúzódott. Most szívesen törném ketté V fejét. Mit tett vele? -Hoseok vagyok. - lecsatolom a maszkot, lerakom, térdre ereszkedek.
-Kell... nadrág... - motyogta, én pedig azonnal megkerestem a nadrágját.
-Tessék! Hozok neked pólót. - álltam fel, kicsit hátrébb húzódott, majd neki állt felvenni a nadrágot, én odaadtam neki a pólót, amit nagyon remegő kézzel vett el. Teljesen eltávolodva vette fel, meg a cipőt, pulcsit elvéve, karjait maga előtt összefűzve elindult. Én is utána, de valaki megfogott.
-Most hagyd. Jobb ha egyedül van. Később utána megyünk. - mondja Jin.

Szívem szakadt meg érte. Kezdem nagyon megkedvelni a lányt, mert olyan mintha a másik részem lenne, erre V mindent tönkre tesz.
Három óra múlva indultam utána, mert lassan jön a hideg, és az éjszaka, nem akarom, hogy kint legyen.
Egyik kidőlt fán ült, szipogva, pulcsija ujjait piszkálta.
-Heejoo? - szólalok meg halkan, mire rám néz. Szemeit megtörölve feláll, majd hozzám siet, szorosan megölel, arcát a mellkasomhoz nyomja. Viszonoztam az ölelést, arcom a hajába fúrtam, és belélegeztem az illatát. -Jól vagy? - tolom el kicsit, megsimogatva az arcát. Szemei már nagyon dagadtak és pirosak voltak.
-Jobban... - bólint. -V... Vagy Taehyung, hogy van? - kérdi.
-Még eszméletlen. - válaszolok.
-Annyira fájt... és féltem... - motyogja.
-Elhiszem. De én és a fiúk sose bántanánk! Érted? V... Ő Taehyung másik része. Nagyon ritkán jön elő, de Tae attól Tae marad. Nagyon szomorú lesz ha megtudja mit tett V. - mondom.
-Tudom... láttam a szemeiben, hogy ez nem Tae... olyan élettelen volt a tekintete. - bújt vissza hozzám.
-Igen, ez V. - sóhajtok fel.

Pár percig álltunk így, végül visszamentünk a táborba, ahol lefeküdt, majd el is aludt. Taehyung egy fához volt kötve, persze jól bebugyolálva, betakarva, fiúk ettek, de én inkább Heejoo mellé feküdtem, hogy hozzám tudjon bújni, de nem tette.