Új világ, a vég után. (14.rész)

Úgy jól laktam, hogy alig bírtam mozdulni. Hasam simogatva néztem a csillagokat, ami átlátszott a fák közt, és meg kell mondanom, gyönyörű látvány volt.
-Hogy vagy? - hajol fölém Hoseok.
-Túl ettem magam. Nagyon finom volt a hús. - rá mosolyogtam, felnyúlva, megsimogattam az arcát.
-Ennek örülök. Nem akarom, hogy legyengülj. - kezemhez bújt, belecsókolt a tenyerembe, aztán sárga szemeivel rám pillant. -Csontik vannak erre... - mondja halkan. -Úgy négy minket néz. Fiúk, készüljetek. - mondja, de a fiúk nem mozdulnak. Hoseok pedig továbbra is engem néz. -Nyugi. Ha lássák, hogy nem vettük őket észre, akkor vagy elmennek, vagy támadnak a hús miatt ami itt van. - mondja, és lehajol hozzám, megcsókol. Kicsit félek, ezért persze feszült leszek, és nem tudok rendesen a csókra koncentrálni.
Aztán hirtelen minden felfordul. Utálom az ilyen fordulatokat! Egyszer minden tök nyugis, aztán meg bum! Beüt a krah.
A csontik támadtak, Hoseok engem védett, a fiúk a húst és a tábort.
-Menj! Segíts a fiúknak. - néztem Hoseokra.
-Nem hagylak itt! - néz rám dühösen.
-Ne aggódj! Elbújok. - bólintok, mire felsóhajt, Én pedig elszaladok. Nem jöttek utánam, jobban lefoglalta őket a hús, mint Én és ez jó. Legalább nem kapnak el.

Már lassan pirkadt, Én meg teljesen elbolyongtam az erdőben.
Egyik részen észrevettem egy tisztást. Boldog mosollyal az arcomon sietek oda és csodálatos látvány fogad, ahogy a Nap kel éppen fel.

Leültem a rét szélére és gondoltam itt megvárom Hoseokot. Úgyis utolér amilyen jó az orra. Egyik résznél egy ismerős alakot vettem észre, ezért felpattanva integetni kezdtem neki.
-Hapciii! - kiáltok neki. Ő ijedten szét néz, meg hátra, aztán hozzám siet. -Szia! Ne is kérdezd miért vagyok itt! Megtámadtak a csontik, Én pedig elrohantam. De Hoseok már biztos keres. - mosolyogtam rá. Hoseok név hallatán elfintorodik. Nagyon utálják ezek egymást, az már biztos. Hoseok se szereti ha róla beszélek, mármint ha Hapciról, és pont így van fordítva is.
-Heejoon. - lép ki Hoseok a fák közül.
-Hoseok! - mondom boldogan.
-Joseok! - biccent egyet Hapcinak.
-Jááá! Ez a neved? - pattantam Hapcihoz. Bólint. -De jó! - megöleltem, mire Hoseok elránt tőle.
-Nem akarom, hogy olyan szagod legyen mint neki! - húz maga mellé.
-De hisz a barátom! És megmentette az életem is. - elrántom a karom.
-Kicsit légy halkabb, nem jó ha erre hangoskodsz, ez itt a vad suták területe. - mondja Seokie.
-Nem érdekel! - csattantam fel. -Miért vagy ilyen vele? Ő nem csonti. Legalábbis nem teljesen! Annyira utálom, hogy így viselkedsz vele. - mondom kétségbe esve.
-Ő a testvérem! - mondja, Én pedig lefagyok. -Az ikertesóm, hogy pontosabban legyünk.
Szám is eltátom a megdöbbentő hír hallatán. Ez hogy lehetséges?

(Muhahaha, kicsit sunyi leszek és itt hagyom abba a részt :D )