Kivettem pár hét szabit. Jin állapota stabil, hamarosan megkapja a tüdejét, mert tüdő beteg, és ez jó. Persze gépen van, azok tartják életben, de elég erős egy transzplant műtétre. De én már nem bírtam bent maradni. Nem ment! Csak azt láttam magam előtt, ahogy behozták őket...
Amióta eltemettük Jungkookot és Jimint, nem mozdultam ki az ágyból. Nem volt hozzá erőm. És ennek már két hete.
Csak a régi emlékek peregtek előttem róluk, és ahogy a kezeim közt halnak meg. Ettől pedig éjszakákat zokogtam végig, volt, hogy ha Taehyung itthon volt, akkor Ő jött be hozzám és próbált megvigasztalni, de teljesen el voltam veszve.
Már nincs az a régi hangulat, már nincs zsivaly ha haza jövök a kórházból, és a fiúk meghallják... csak csend van. Napok óta. És ez nagyon fáj!
Ugye, Namjoonnal kerültem az árvaházba, egy kocsival vittek is oda... onnantól kezdve minden bennem él. Az is, amikor a többiek megjöttek, hogyan lettünk jó barátok, elválaszthatatlan nemtesók. Ezt Suga mondta mindig... nemtesók.
Arra emlékszem a legtisztábban, hogyan lettünk annyira jóba Namjoonnal.
Hatalmas vihar volt kint, én pedig sírtam, Namjoon pedig odalopózott hozzám, és bebújt mellém, azt mondta: "Ne félj, én majd megvédlek!"
Soha többet nem féltem! Soha! Mert tudtam, hogy megvéd.
Azóta is mind a nyolcan együtt élünk. Vagyis éltünk.
Kimásztam az ágyból, elmentem zuhanyozni, majd a konyhába mentem, csináltam egy teát, leültem a székre, és néztem magam elé. Namjoon felröhögött a nappaliban ezért odanéztem, épp lehajolt az asztalra, fintorgok egyet a látványra.
-Legalább ne előttem csináld! - szólok rá.
-Ugyan már baby! - szipog egyet, aztán rám néz. -Örülj neki, hogy nem a hátad mögött csinálom, mint J-Hope! - beleiszik a poharába és tovább nézi a TV-t.
-Miért akarsz nekem rosszat? Nem elég, hogy Suga, Min, és Kook meghaltak... még Te is arra törekszel, hogy itthagyj? Megígérted, hogy mellettem maradsz... vigyázol rám, de egyáltalán nem azt teszed! Szükségem van rád! Miért nem veszed észre? Hol a régi Monster? - kérdem lehajtott fejjel, aztán felálltam, és inkább már a tea se kellett.
Visszamentem a szobámba, de eszembe jutott, hogy mit mondott Nam, hogy, Hoseok...
Sarkon fordultam, és a szembeni ajtóhoz fordulva szinte feltéptem azt. Őt nem fogom elveszíteni! Azt már nem hagyom!
-Mit csinálsz? - förmedek rá, mert épp beszurta a tűt a karjába.
-Seo... - motyogta meglepve, a gumi szalaggal a szájában.
-Ted azt le Te idióta! Mit képzelsz te magadról? Ki engedte ezt meg neked? - mentem oda hozzá és mindent ami az ágyon volt, szét dobáltam. -Azt még elnézem, hogy Namjoon csinálja, az Ő baja, de, hogy már Te is! Azt már nem! Szed ki magadból azt a rohadt tűt, vagy eltöröm a karod! - fújtatok idegesen.
-Adj egyetlen okot rá! - engedte el a gumit, és úgy nézet rám fel.
-Szeretlek Te hülye! Szerelmes vagyok beléd! - mondom szemeim becsukva. -Csak túl gyáva voltam eddig, hogy elmondjam, főleg, hogy Te is bevallottad mit érzel, én pedig megijedtem. - teszem hozzá halkan.
Hallottam, hogy fel áll, majd, hogy eldob valamit, zörgött valami, ezért rá néztem, épp leragasztotta a tű nyomát, majd hozzám fordult, egy kézzel megfogta a nyakam, és az ajkaimra tapadt. Lágyan csókoltam vissza, derekát átkarolva simultam hozzá. Mióta álmodozok én már erről...
Éreztem a nyelvén, hogy ivott, de kicsit se érdekelt. Szükségem volt most valakire! Ő pedig ezt megadta. Olyan gyengéd volt velem, hogy a karjaiba olvadtam. És ahogy bennem mozgott... mintha eggyek lennénk. Tökéletes volt minden része, minden pillanat amit kiélveztünk, minden sóhaja. Ő maga.
-Nagyon szeretlek. - suttogta fölöttem, egyik kezét az arcomra helyezte. -És gyönyörű vagy... - végig simit az ajkamon, majd tovább mozog bennem, szemeimbe nézve, mosolyogva.
-Nem fogsz többet drogozni? - kérdem halkan, hátát simogatva.
-Nem! Már nem. - ajkaimra hajol és megcsókol, ezzel megpecsételve a szavát.
Éjjel három órakor, a mobilomra keltem. Álmosan bújtam ki Hoseok karjai közül és kerestem meg a mobilom, közben lenyúltam tőle a pólót, és felvettem a bugyim.
-Tessék? - szólok bele a telefonba.
-Megöltem....
-Tae? Kicsodát? Hol vagy? - sietek a szobámba, ahol gyorsan kikaptam pár cuccot, hogy felvegyem, közben Taehyung elmondta hol van, én pedig azonnal odaindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése