Pornstar 10 (Jungkook) (The end)

A taxi megállt, Én pedig pár percig még néztem a panelt, aztán fizettem és kiszálltam. Lassan felmentem a lakásomba, ahol a kanapéra dőltem, majd becsuktam a szemeim. Gondolkodtam azon, hogy elköltözök, de nem akarom itt hagyni ezt a jó kis környéket, meg imádom, hogy a lakás minden pontja az enyém, szóval maradok, és megpróbálom, valahogy elkerülni Jungkookot.

Kopogásra riadtam fel, úgy látszik, kicsit elaludtam, a nagy gondolkodások közepette. Álmosan szemeim dörzsölve nyitottam ajtót, és ahogy felnéztem, zártam volna vissza, csak Jimin odarakta a lábát.
-Csak bocsánatot akarok kérni! Nézd! - kilesek a résen, és egy csokor rózsa volt nála.
-Nem kell... se a virág, se a bocsánat kérésed! - visszahúzódok.
-Hyo! Nem akartam, csak elborult az elmém, mert Jungkook lekörözött, és pont egy Te kaliberű csajnál! Sértette a férfi becsületem...
-Szar ügy! - fintorgok.
-Igen, az... de kérlek! Ne haragudj! Bocsáss meg amiért olyan voltam, soha többet nem teszek olyat! - mondja. -Hyo... - elveszi a lábát és letérdel, majd meghajol. -Sajnálom! - mondja, virágot felém tartva.
Megesett rajta a szívem, így elvettem a virágot, és kitártam az ajtót.
-Most az egyszer elnézem neked! - mondom.
-Köszönöm! És sajnálom... - az ajkára mutat, így Én is megérintem a sajátom.
-Majd elmúlik. - rá mosolyogtam.
-Nekem sajnos mennem kell... Szia! - int egyet, és elsiet.

Virágot a vízbe raktam, majd visszatelepedtem a kanapéra. Pár perc múlva újra kopogtak, így megint csoszoghattam az ajtóhoz. De ahogy kinyitottam, úgy is csaptam vissza be.
-Oké, ezt megérdemeltem, de ki nyitnád? Beszélni akarok veled! - mondja Jungkook.
-Rohadtul nem vagyok kíváncsi rád! - belerúgtam az ajtóba.
-De attól még meghallgatsz? - kérdi.
-Talán... - szóltam ki.
-Hyo! Tudom, nem szép dolog volt a fogadás, de akkor még azt hittem, csak egy üres fejű pornós csaj vagy... de valójában egy csodás és okos lány vagy, akit nem lehet nem kedvelni. Először úgy voltam vele, legyen, megpróbállak elcsábítani először, de amikor elmentünk moziba, teljesen megváltozott a véleményem rólad! Már csak megismerni akartalak, vissza is léptem, pont aznap amikor elvittél abba a buliba meg a díjátadóra, és egyáltalán nem amiatt akartam lefeküdni veled, csak... egyszerűen elvarázsolt milyen vagy. - mondta halkan -Teljesen, visszavonhatatlanul beléd szerettem, és ezt akkor fogadtam el, amíg nem voltál itthon! Azt is tudom, hogy rosszul cselekedtem, amikor nem maradtam melletted, de nem volt annyi merszem eléd állni, hogy attól, hogy lefeküdtem veled, maradjunk barátok, mert nem ment volna, kellett egy kis idő...
-Ki volt az a lány a mozinál? - kérdem.
-Az unokatestvérem barátnője... uncsim WC-n volt akkor.
-Akkor Te, most szerelmet vallottál nekem? - résnyire nyitottam az ajtót.
-Igen! Szerelmet, mert nagyon szeretlek! - bólintott.
-Nem zavar, hogy öregebb vagyok, jó pár évvel? - kérdem az ajtót piszkálva.
-Egy picit se!
-És az, amit dolgozom? - óvatosan rá sandítottam.
-Nem, addig amíg engem szeretettel és szerelemmel csókolsz, és nem szexelünk, hanem szeretkezünk... - bólint. Kilépek az ajtón, kezeim hátul összekulcsolva, álltam előtte, fejem lehajtva.
-Azt hiszem, ez megoldható! - mondom.
-Hyo... - szólt lágy hangon. -Megbocsátasz? - kérdi óvatosan.
Bólogatok párat. Azonnal a karjaiba kap, és magához szorít. Aztán megcsókolt.
-Én is szeretlek! - suttogtam az ajkaira kábultan a csók után. Újra megcsókolt, és úgy éreztem, végre van kihez, és hová tartoznom!